Ma már szinte mindenki egyetért abban, hogy muszáj félretenni idős korunkra, ha azt szeretnénk, hogy anyagilag is élhető nyugdíjas éveknek nézzünk elébe. Ugyanakkor sokan azért nem mernek nyugdíjcélú előtakarékosságban gyűjteni, mert félnek, hogy az állam ráteheti a kezét a pénzre. Van-e ennek igazságalapja?
Napjaink száguldó inflációja mellett egyre nehezebb félretenni, pláne egy olyan távolinak tűnő dologra, mint saját nyugdíjunk. Ugyanakkor tudvalevő, hogy az állami nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, így egyre többen vagyunk, akik már fiatalon, jóval a nyugdíjazást megelőzően belátjuk, hogy anélkül, hogy gyűjtenénk magunknak, nem sok jóra számíthatunk.
Sokan viszont még mindig rossz szájízzel gondolnak vissza a magánnyugdíjpénztárak körüli történésekre, ami miatt érhető, hogy bizalmatlanok az állam által is támogatott nyugdíjmegtakarítási lehetőségekkel szemben. Megnéztük, van-e ennek a félelemnek alapja, egyáltalán mi aggasztja a legtöbbeket, és tiszta vizet öntünk a pohárba.
Hirdetés
Hirdetés
Miért gondolhatjuk, hogy veszélyben lehet a nyugdíjmegtakarításunk?
A magánnyugdíjpénztárak államosításának következményeképp sokakban alakult ki bizalmatlanság az állammal szemben. A MANYUP 1998-tól a nyugdíjrendszer egyik fő pillére volt, részben ebből tervezték fedezni az öregségi nyugdíjakat Magyarországon.
A magánnyugdíjpénztári számlánkon a jövedelmünk után fizetett járulékok egy része gyűlt, míg a nyugdíjjárulék másik része az államkasszába került. A megtakarítási számlára magunk is befizethettünk, de munkáltatók is hozzájárulhattak az összeghez.
Ugyanakkor hamar kiderült, hogy a két pillér egymással párhuzamosan nem tud fenntarthatóan működni az állam számára, mindemellett már abban az időben is számolni kellett a lakosság egyre ütemesebb elöregedésével, ami összességében lehetetlenné tette a két pillér fennmaradását. 2012-ben a magánnyugdíjpénztár tehát korábbi formájában megszüntetésre került annak elkerülése érdekében, hogy a nyugdíjrendszer összeomoljon.
Az intézkedést a magyar emberek hatalmas felháborodással fogadták, mert azt gondolták, hogy az állam rátette a kezét megtakarításaikra, amire a sajtóvisszhang is komolyan ráerősített. Az eltulajdonítás ténye ugyanakkor erős túlzás, ugyanis a MANYUP-ban gyűlt pénzek egy részét az emberek visszakapták, másik része pedig az államkasszába vándorolt, így az állam csak a járulékokból befolyt összeget emelte át a közös kalapba és minden további pénzt és hozamot a jogos tulajdonosoknak fizetett ki. Vagyis minden visszaállt a korábbi metódusba, ugyanúgy egy nyugdíjjárulék-kasszából fizetik ki a nyugdíjakat, mint a magánnyugdíjpénztárak előtti időkben, illetve napjainkban.
A csőd elkerülése pillanatnyilag sikeresnek bizonyult az állami intézkedéssel, de egyáltalán nem jelentette azt, hogy ezzel a nyugdíjrendszer problémái megszűntek. Az állam a nyugdíjcélra takarékoskodókat most már másmilyen formában támogatja, ugyanis a megtakarításokat évi 20 százalék adóvisszatérítéssel ösztönzi arra, hogy maguk gondoskodjanak öregkori anyagi helyzetükről.
Mindezekért tehát sokan kételkednek a ma elérhető nyugdíjcélú megtakarítások biztonságában, pedig ezek felépítése teljesen más, mint a korábbi magánnyugdíjpénztári megtakarítási forma. Mutatjuk, hogy miért.
Milyen nyugdíjcélú megtakarításokban gyűjthetünk ma?
Ma három állam által támogatott nyugdíjmegtakarítás, az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP), a nyugdíjbiztosítás és a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) közül választhatunk.
Az önkéntes nyugdíjpénztár volt az első, állami támogatással rendelkező megtakarítási forma, amelyet már alacsony havidíjjal is elindíthatunk. A pénzünket jellemzően magyar kötvényekbe és részvényekbe fektetik. Léteznek alacsonyabb, illetve magasabb kockázatú portfóliók, amik így alacsonyabb, vagy magasabb hozamot is elérhetnek. A megtakarítás hozama természetszerűleg erősen függ a hazai gazdaság helyzetétől, teljesítményétől is.
Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításunkhoz a nyugdíjkorhatár elérésekor juthatunk hozzá. Dönthetünk arról, hogy egy összegben, vagy járadékként, havi részletekben szeretnénk megkapni az összegyűlt megtakarításunkat és az elért hozamot, vagy tovább fizetjük, és később kérjük a kifizetést.
A nyugdíjbiztosítás a legújabb, ám legelterjedtebb öngondoskodási forma, amely egy életbiztosítással kombinált megtakarítás. Legfontosabb előnye, hogy a szerződéskötéskori nyugdíjkorhatárt veszi figyelembe, vagyis a kifizetés akkor is megtörténik a szerződésben rögzített korhatár elérésekor, ha időközben az állam emeli a nyugdíjkorhatárt.
A befizetett pénz egy névre szóló számlán gyűlik, amelyhez aszerint adódik hozzá hozam, hogy ahhoz milyen összetételű, kockázatú portfóliót választunk. Akik fiatalon kezdenek nyugdíjbiztosításban gyűjteni, akár havi 20-30 ezer forintos havi befizetésekkel is jelentős eredményeket érhetnek el, ugyanakkor akik közelebb járnak a nyugdíjkorhatárhoz magasabb összeg megtakarítására lehet szükség. A 20 százalékos adóvisszatérítés maximális kihasználásához átlagosan nagyságrendileg havi 50-55 ezer forintnyi befizetés szükséges.
A NYESZ, vagyis a nyugdíj-előtakarékossági számla tulajdonképpen egy speciális értékpapírszámla, a pénzünket közvetlenül különböző értékpapírokba fektethetjük. Emiatt bármikor fizethetünk a számlára és az összeget is szabadon határozhatjuk meg.
Ugyanakkor a NYESZ kezelése csak azoknak ajánlott, akik komoly tudással és tapasztalattal rendelkeznek a befektetések terén, mivel annak kezelése saját feladat, ami így extra kockázatot jelenthet. A 20 százalékos adójóváírás a NYESZ esetében évente maximum 100 ezer forint lehet.
Mindhárom típusra jellemző, hogy minél korábban indítjuk el megtakarításunkat, annál többet gyűjthetünk össze. Értelemszerűen az állami támogatás is annál nagyobb lehet, minél több ideig gyűjtünk, hiszen az egyes megtakarítási formáknál évi 100-130 ezer forintot jelenthet az állam segítsége.
Mennyire biztonságosak a nyugdíj előtakarékossági formák?
Mindhárom öngondoskodási formára egyöntetűen érvényes, hogy névre szóló magánszámlák, amelyekhez a tulajdonoson kívül senkinek nincs hozzáférése, nem függ az államtól, vagy a NAV-tól. A pénzünk ezen felül neves, magán pénzügyi szolgáltatóknál gyűlik, így intézményileg is védve van.
A pénztárak működése tehát nem hasonlítható a korábbi megtakarítási formához, a napjainkban elérhető megtakarítási formák jogszabályban meghatározott módon működnek, és szabályozottak. A pénzintézeteket több oldalról is erős garanciák védik, az ellenőrzés, előírások betartatása a Magyar Nemzeti Bank feladata.
A viszontbiztosítás továbbá ezeken felül garantálja, hogy a biztosítók egymás helyett is helytállnak, ha valamelyikük nem tudná biztosítani az ügyfelei jogos követeléseit.
A magánnyugdíjpénztárak tehát nem keverendők össze a napjainkban elérhető megtakarítási formákkal, hiszen előbbi esetben a befizetett járulékokból képeztek egy elkülönített megtakarítást, míg utóbbiaknál az öngondoskodás alapja saját, adózott pénzünk. Emiatt a mostani megtakarítások “államosítása” ugyanúgy elképzelhetetlen, mintha bankszámlánk egyenlegével történne hasonló.
A három államilag támogatott megtakarítási lehetőség mind-mind más előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik, ami miatt az egyénre szabott megoldás kiválasztása nem könnyű feladat. A Bankmonitor szakértőinek segítségével ugyanakkor megnézhetjük az egyes lehetőségeket közelebbről, összehasonlíthatjuk őket. Így már biztosan megtaláljuk az élethelyzetünknek és anyagi lehetőségeinknek is megfelelő formát.
