A választási időszak után természetes, hogy a figyelem az új kormány gazdasági programjára, a családtámogatásokra és összességében arra irányul, hogy könnyebb lesz-e a helyzetünk. Egy kétgyermekes, egyedülálló édesanya kendőzetlen őszinteséggel mesélt nekem a mindennapi túlélésről, a jelent szorító terhekről és arról, mit vár a jövővel kapcsolatban. A konyhaasztalnál ugyanis egyetlen kőkemény kérdés maradt: miből fizetik ki a hónap utolsó hetét?
Az egyik legkiszolgáltatottabb helyzetben: az egyedülálló szülők
Magyarországon a statisztikák szerint több mint 340 ezer egyszülős család él, akiknek 80 százalékában az édesanya viszi egyedül a terheket. Pénzügyi szempontból ők az egyik legkiszolgáltatottabb társadalmi csoport: nincs második jövedelem, ami tompítaná egy inflációs sokk vagy egy váratlan kiadás ütését.
Számukra a gazdaságpolitikai célkitűzések és az adókedvezmények akkor nyernek valódi értelmet, ha a boltban vagy a hó végi egyenlegen is érezhető a könnyebbség. Hogy mit jelent ez a valóságban?
Erről beszélgettem Judittal, aki két gyermeket nevel egyedül. Judit tanári diplomával az egészségügyben dolgozik adminisztrátorként, havi keresete meg sem közelíti az átlagbért. Szavai minden KSH-adatnál pontosabban írják le egy egyedülálló szülő mindennapjait. Bármennyire is ismerem a számokat a papíron, azt a fojtogató feszültséget, amit a történetéből kihallottam, egy darabig biztosan nem fogom elfelejteni. Akkor sem, ha talán most már felcsillanhat a fény az alagút végén…
Hirdetés
Hirdetés
„Pénzügyi tervezés? Annyi, hogy kifizetem amit muszáj”
Ha egy pénzügyi elemzőt kérdezünk, a stabilitás alapja a több hónapra elegendő vésztartalék. A gyakorlat azonban egészen mást mutat.
„Nem hinném, hogy pénzügyi tervezés, mint olyan, létezne nálunk” – mondja őszintén. „Leginkább annyiban merül ki, hogy tudjuk, mik azok a fix összegek, amit minden hónapban be kell fizetni. Ha tudom, hogy bizonyos időszakok megterhelőbbek lesznek, igyekszem több hónapon át felkészülni, például egy nyári táborra vagy az iskolakezdésre. De összességében nem nagyon lehet tervezni, mert nincs meg az a keret, amiből igazán nyújtózkodjak.”
A legnagyobb szeletet az albérlet és az étkezés hasítja ki a fizetéséből. Bár az infláció üteme az elmúlt időszakban mérséklődött, az árszintek tartós emelkedése alapjaiban rajzolta át a vásárlói kosarat.
„Nincs meg az a luxus, hogy a minőségi terméket vehessem meg egy kicsit drágábban. Többnyire alap élelmiszereket veszünk, extra dolgokra nem futja, se üdítőre, se snackre. És sajnos sokkal kevesebb zöldséget és gyümölcsöt eszünk.”
Amikor pedig a rendszerbe hiba csúszik – elromlik a mosógép, vagy a gyerek hirtelen kinövi a téli cipőt –, a védőháló hiánya azonnal megmutatkozik. „Leginkább azt lehet elmondani, hogy segítség nélkül nem tudom kifizetni. A segítség pedig a családot jelenti.”
Judit kénytelen nyugdíjas szülei segítségére támaszkodni, és ez az egyik legkellemetlenebb számára, hiszen pontosan tudja, hogy őket sem veti fel a pénz.
A támogatások korlátai egyedülálló szülők esetén
Bár a jelenlegi családtámogatási rendszer számos elemet tartalmaz, a papírforma és az egyszülős háztartások valósága gyakran köszönőviszonyban sincs egymással. Ha elemzői szemmel rávetítjük a 2026-os támogatási rendszert Judit helyzetére, egyértelművé válik a szakadék.
Judit, mint egyedülálló, két gyermeket nevelő szülő „emelt összegű” családi pótlékot kap, ami gyermekenként 14 800 forintot jelent. A két gyermek után tehát 29600 Ft jár, ami 3000 forinttal magasabb a kétkeresős háztartásokhoz képest.
A családi pótlék összege azonban 2008 óta változatlan. A nyugdíjakat legalább az inflációval korrigálják, ez a családi pótlékról nem mondható el. Ez az összeg az elmúlt évek brutális inflációját tekintve ma már legfeljebb túlélésre elég, érdemi segítséget nem jelent. A teljes áremelkedést figyelembe véve: amit 2008-ban 29600 Ft-ért meg lehetett venni ma 67 604 Ft ba kerül.
A rendszer egyik sarokköve a családi adókedvezmény, amely jelentős segítség – feltéve, ha van miből érvényesíteni.
„Az adókedvezmény egyedülálló anyaként természetesen érint, de nincs meg az az érzésem, hogy de jó, ennyivel több pénzem van” – fogalmazza meg Judit a milliókat érintő problémát. Egészségügyben dolgozó adminisztrátorként a bére jócskán az átlag alatt van, a megemelkedett adókedvezmény segítség, de érdemben nem tudott emelni az életszínvonalon. „A megélésem inkább az, hogy nagyon sokat dolgozok nagyon kevés pénzért. Úgy érzem, ha a szüleim nem lennének, eláshatnám magam.”
Kizárva az otthonteremtésből
Amíg a házaspárok a CSOK Plusz révén kedvezményes hitelhez juthatnak, az egyedülálló szülők a rendszer logikája miatt (amely a jövőbeni gyerekvállalásra épít) teljesen kiszorulnak ebből a körből. Judit számára, egyetlen fizetéssel, önerő nélkül egy drága piaci lakáshitel, de még a kedvező kamatozású Otthon Start felvétele is felérne az anyagi öngyilkossággal. Marad az albérlet, ami tovább szűkíti a mozgásteret.
Arra a kérdésre, hogy mi hozna azonnali megkönnyebbülést, a válasz húsbavágóan racionális, és rímel a többi egyszülős család vágyaira: valós reálbér-növekedés, az áfa-terhek csökkenése, és a családi pótlék érdemi emelése.
A gyerekek már ebbe születnek bele
A feszített háztartási költségvetés és az egyetlen keresetből adódó teher nemcsak a szülők, hanem a gyerekek mindennapjaiba is észrevétlenül beépül. A pénzügyi edukáció náluk nem egy jövőbeni elmélet, hanem kőkemény, jelenkori gyakorlat.
„Szerintem elég jól érzik a feszültséget. Sokszor elhangzik az, hogy erre vagy arra nincs pénz, vagy nem választhatnak a teljes termékpalettából. Ők már ebbe születnek bele és megszokták” – meséli Judit, majd a beszélgetés legmegrázóbb pillanata következik.
„Nagyon aranyosak, sokszor adják a saját kis pénzüket önként, hogy segítsenek anyának. Amit nyilván nem fogadok el, de megható. Őszintén elmondom nekik, hogy most ezt nem engedhetjük meg magunknak. Ha születésnapi buliról van szó, tudják: előbb spórolni kell rá, és csak utána tűzzük ki a dátumot.”
Judit és a hozzá hasonló több százezer egyedülálló szülő teszi a dolgát. Dolgoznak, adót fizetnek, gyermeket nevelnek, és egyetlen fizetésből oldják meg mindazt, amit sokszor kettőből is embert próbáló.
Érkezhet a mentőöv?
Az elmúlt évek gazdasági nehézségei után azonban most felcsillanhat egy reménysugár, hiszen a választások után felvázolt új gazdasági irányok és a TISZA programja több olyan konkrét intézkedést is ígér, amely pont a legkiszolgáltatottabbakon segíthet.
A formálódó tervek között olyan, az egyszülős háztartásoknak is segítséget jelentő lépések szerepelnek, mint:
- Az alapvető élelmiszerek és gyermeknevelési cikkek áfájának csökkentése: Ez rögtön a bolti kasszáknál hagyna több pénzt a családoknál, csökkentve a napi megélhetés fojtogató terheit.
- A családtámogatási rendszer igazságosabb átalakítása: Az ígéretek szerint a jövőben nemcsak a magas jövedelműek, hanem az alacsonyabb bérből gazdálkodók (és az adókedvezményt eddig nem, vagy csak részben érvényesíteni tudók) is érdemi, kézzelfogható támogatáshoz juthatnak.
- A lakhatási válság enyhítése és a bérlakásprogramok elindítása: Ami kitörési pont lehet az olyan családoknak, akik jelenleg a fizetésük jelentős részét albérletre kénytelenek költeni.
Az új gazdasági programok akkor érik el igazán a céljukat, ha kézzel fogható valósággá válnak, és szép apránként a hó végi matek végre pozitívba fordul a konyhaasztaloknál. Tudjuk, hogy ehhez még türelmesnek kell lennünk, de ha ez az új irány megvalósul, az olyan édesanyáknak, mint Judit, talán többé nem a puszta túlélésért kell küzdeniük.
