Aktív korban még könnyebben tudjuk érvényesíteni az anyagi érdekeinket, de a visszavonulást követően ez a képesség megszűnik. A kiszolgáltatott helyzet elkerülése érdekében alternatív jövedelemforrásokból érdemes kiegészíteni az állami nyugdíjat.
Az úgynevezett „svájci indexálás” megszűnése óta a nyugdíjak egyre inkább elszakadnak a bérektől. Míg 2014-ben az átlagos nyugellátás az átlagkereset 68%-ára rúgott, ma már alig 54%-ára tehető. Ennek következtében a nyugdíjasok társadalmon belüli pozíciója egyre rosszabbodik. A mostani aktív korúak számára ebből az a fő tanulság, hogy az állami nyugdíj egyre kevésbé képes betölteni a funkcióját, ezért felértékelődnek az alternatív jövedelemforrások.
Miért nőnek gyorsabban a bérek, mint a nyugdíjak?
Az elmúlt évtized egyik kedvező fejleménye volt az aktív magyar munkavállalók számára, hogy jelentősen emelkedtek a keresetek: a KSH adatai alapján 2012-ben 144 ezer forintra volt tehető a nettó átlagbér, míg 2022-ben elérte a 332 ezer forintot. Ez közel 9%-os éves bérnövekedést takar, miközben az infláció ettől lényegesen elmaradt, alig évi 3% volt – tehát a dolgozók érdemi reálbérnövekedést tapasztalhattak.
Ezzel szemben a nyugdíjas társadalom tagjai már nehezebben sorolhatók a vizsgált időszak nyertesei közé. A nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások átlagos összege 10 év alatt 97 ezer forintról 181 ezer forintra emelkedett, ami évi 6%-os növekedésnek felel meg. Az átlagérték változása azonban csalóka: az újonnan megállapított nyugdíjak ezt minden évben felfelé húzzák, míg a régebb óta nyugdíjasok többnyire ennél alacsonyabb összegű ellátásban részesülnek.
A bérek és a nyugdíjak dinamikája azért ennyire különböző, mert a kormány megszüntette a „svájci indexálásként” elhíresült nyugdíjemelési rendet. A régi módszer mind a bérek, mind a fogyasztói árak alakulását figyelembe vette a nyugdíjemelés mértékének meghatározásakor, de 2012-től kezdődően már kizárólag az inflációt követik a nyugdíjak. (Rádadásul csak hivatalosan követik: a Bankmonitor idén kimutatta, hogy a nyugdíjasok valójában komoly reálveszteséget szenvedtek el az évek során.)
A bérek emelkedéséből tehát már semmilyen módon nem részesülnek a nyugdíjasok, ez pedig az elmúlt években azt eredményezte, hogy egyre rosszabbodott az idős korosztály társadalmon belüli pozíciója.
Hirdetés
Hirdetés
Mit üzen mindez a mai aktívaknak?
Az adatokból kiolvasható, hogy a jelenlegi aktívaknak egy kettős pénzügyi sokkra kell felkészülniük a nyugdíjba vonulást követően. Egyrészt: a nyugdíj lényegesen alacsonyabb bevételt jelent, mint a megszokott bér. A 2021-es adatok alapján a 60 év felettiek átlagos nettó keresete kb. 304 ezer forint volt, míg az abban az évben megállapított új nyugdíjak átlagértéke alig 211 ezer forint. Ezeket összevetve azt mondhatjuk, hogy (az egyéni eltérésektől eltekintve) a nyugdíjba vonulás jellemzően 30%-os vagy még magasabb azonnali jövedelemkiesést eredményezhet az utolsó, munkával töltött évekhez képest.
Másrészt: az inflációt (sem) követő nyugdíjemelési rendből kifolyólag az idősek bevételeinek reálértéke jó esetben befagy, rosszabb esetben az idő előrehaladtával még némileg csökkenhet is. Ez nagy különbség a munkabérek viselkedéséhez képest: nyugdíjban már nincs lehetőség a „kereset” újratárgyalásra, új munkahely keresésére, vagy számos olyan megoldásra, amelyek aktív korban még szóba jöhetnek.
Milyen stratégiát érdemes követni 30-40 éves kortól?
A nyugdíjhelyzet tipikusan egy olyan kérdéskör, amivel aktív korunkban keveset foglalkozunk. A probléma távolinak tűnik, ezért hajlamosak vagyunk a ténylegesnél kisebb jelentőséget tulajdonítani neki. Azonban a „nemtörődömséggel” komoly pénzügyi károkat okozhatunk magunknak, míg némi tudatosság alkalmazásával nagy előnybe hozhatjuk a 20-30 évvel későbbi önmagunkat.
Ideális esetben azt a pénzügyi célt érdemes kitűzni, hogy az aktív korban elérhető lehetőségeket kihasználva gondoskodjunk a kieső jövedelem teljes egészének pótlásáról. A 2021-es számokra alapozva láthatjuk, hogy nyugdíjas korunkban havonta legalább 90 ezer forintnyi bevételkisesésre kell számítanunk az utolsó fizetésünkhöz képest, de a legmagasabb jövedelmű, 40-49 éves korosztály béréhez képest már még nagyobb, 100 ezer forintot is meghaladó jövedelemkiseséssel lehet kalkulálni.
Kérdés, hogy egy nyugdíjmegtakarítás képes-e arra, hogy ekkora plusz bevételt biztosítson a megtakarító számára. A válasz az, hogy kellően korán elindítva igen: aki 30 évesen elkezd félretenni egy államilag támogatott megtakarításon keresztül, ő már havi 28 000 forintból célba érhet! Az időtényező persze sokat számít: 35 éves korban kezdve már havi 36 000 forintos befizetésre van szükség, 40 éves kortól pedig 47 000 forintos megtakarítást kell vállalni.
