Januártól teljesen új szelek fújnak az alapkezelőknél, az egész Európára kiterjedő változás egyik része a befektetőkre is hatással lehet. Az összeállításunkban bemutatjuk, hogy valóban csökkeni fog-e az elérhető hozam vagy az alapkezelők az új kiadási tételeket inkább lenyelik. Beharangozásképpen, nem olyan vészes a helyzet, mint azt elsőre gondolnánk befektetőként.
Használd befektetési alap keresőnk, hogy megtaláld az elvárásaidnak leginkább megfelelő alapot!
Az alapkezelőkre is természetesen vonatkoznak bizonyos szabályok, amelyeknek meg kell felelniük. Az egyik ezek közül az egész Európára érvényes MIFID, ami 2018. januárjától a 2. szabályozási szakaszába lépett. Az új verzió számos ponton változtatja meg a játékteret, alapvetően megváltoztatja például, hogy a befektetési bankok, a brókercégek és az alapkezelők kapcsolatát.
Egy átlagember számára a MIFID II. nagy része nem fontos, van viszont egy terület, amit érdemesnek tartottunk kiemelni. A nemzetközi sajtó ugyanis erre kapott rá a leginkább. Nevezetesen, hogy a direktív alapján az alapkezelőknek a befektetőik felé be kell tudniuk részletesen mutatni, mennyit fizetnek az alapkezelők elemzésekért.
Logikus, hogy egy alapkezelő sem lehet mindenható, rá van utalva olyan külső elemzésekre, melyekből minél jobb befektetési döntést hozhat meg. Igen ám, de eddig nemzetközi szinten egy elég átláthatatlan rendszer alakult ki. Jellemző volt, hogy ezekért az elemzéseket az alapkezelő ingyen kapta, hiszen a banknak nagyon megérte, hogy a kiválasztott értékpapírt (kötvényt, részvényt, stb…) az alapok rajtuk keresztül vásárolták meg.
Ebbe a rendszerbe hoz teljes átalakulást a MIFID II. Azért, hogy ezt a költségek a befektetők felé be lehessen mutatni, be is kellene árazni az elemzéseket. Eddig ezek a költségek valamilyen formában be voltak építve az alap kereskedési költségeibe, amit a befektetők ki is fizettek közvetetten. Ezek a költségek az alap árfolyamába vannak beépítve. Az alapkezelők úgy járnak ugyanis el, hogy a várható költségeiket folyamatosan elhatárolják, és az alap kimutatott árfolyama (egy jegyre jutó nettó eszközértéke) már ezt tartalmazza.
Logikus, ha eddig a szereplők többsége ingyen kapta az elemzéseket, akkor költségnövekedést vonhatna maga után az intézkedés. De még mielőtt nagyon belelovalnánk magunkat és farkast kiáltanánk, nincs ekkora baj. Nem törvényszerű, hogy a növekvő költségeket a befektetőkkel fizettesse meg az alapkezelő.
Korábban a Financial Times írta meg, hogy a nagyobb alapkezelők saját pénzből állják mindezt, vagyis a befektetők elérhető hozamait ez nem érinti negatívan. A magyarok számára is ismerősen csengő alapkezelők közül például az Amundi, a JP Morgan és az NN is úgy nyilatkozott, hogy ők állják a cechet. Ellenben egy szeptemberi cikk alapján például a Union Investment az ügyfelekre hárítja az elemzések költségét.
A CFA Institute készített decemberben egy felmérést, amiben 359 európai alapkezelőt kérdeztek meg, hogy mit fognak tenni. A válaszadók szerint a költségeket:
- 52%-ban maga az alapkezelő,
- 15%-ban az ügyfelek,
- 13%-ban az ügyfél és az alapkezelő közösen,
- 20% pedig bizonytalan a válaszban.
Logikus, hogy a nagyobb alapkezelők könnyebb helyzetben vannak ezen a téren, mert ők megtehetik, hogy az elemzések költségeit lenyeljék. A kisebb és közepes alapkezelők számára viszont kihívásokat jelenthet az új helyzet. A relatíve magasabb elemzési költségek a profitból is sokat vihetnek el, míg egy kisebb alapkezelőnél az ügyfelek könnyen elpártolhatnak az alapra terhelt költségek növekedése miatt.
Ha megnézzük, akkor a felmérés szerint egy részvényalapnál éves szinten a medián elemzési költség 0,1% lehet a kezelt vagyonra vetítve. Ha azt vesszük, hogy Európában 260 milliárd eurós vagyon van ilyen alapokban, akkor a költség 2,6 milliárd euró lehet. A meglátásunk szerint nem óriási összeg, akár ki is lehet fizetni ügyfélként, de akkor cserébe valóban ne romoljon a szolgáltatás színvonala.
