A mondás úgy tartja, hogy a pénz nem boldogít. Mindenki felhozhatja a saját érveit a téma mellett és ellen, ugyanakkor kétségtelenül van egy pont, ameddig a pénz jelentősen növeli a lehetőségeinket és az élettel való megelégedettségünket. Egy friss tanulmány pontosan annak próbált utána járni, hogy milyen összefüggés van a boldogság és a pénz között. Össze is foglaljuk az eredményeket a CNBC alapján.
Használd befektetési alap keresőnk, hogy megtaláld az elvárásaidnak leginkább megfelelő alapot!
Egy híres zenészt kérdeztek meg egyszer arról, hogy mit gondol a boldogság és a pénz kapcsolatáról. Azt felelte, hogy pénzből nem vehetjük meg a boldogságot, ugyanakkor hamar hozzátette, hogy ha van, de egy jachtot azért vehetünk belőle… Hasonló idézetek tömkelegét találhatjuk még az interneten, ahogy az is kétségtelen, hogy a pénz lehetőségeket nyit ki, amit aztán boldogságra is át lehet váltani, de a kutatók annak is igyekeztek utánajárni, van-e olyan konkrét pont, ahol az emberek megelégednek a pénz mennyiségével.
Éppen ezért egy tanulmányban 164 országból 1,7 millió ember válaszát vizsgálták meg olyan kérdésekre, hogy mennyire elégedettek az aktuális helyzetükkel, jólétükkel és mennyi pénzre lenne szükségük a boldoguláshoz. Természetesen országról-országra eltérő válaszok alakultak ki (hiszen benne vannak fejlett és szegényebb országok egyaránt), viszont világszerte éves szinten 60-75 ezer dollárra (mintegy évi 15-20 millió forint!) tehető az az összeg, amivel boldogok lennének az emberek.
Ez már igazán szép summának mondható, de úgy tűnik ez az a szint, ami fölött már érzékelhetően nem nőne az emberek boldogságérzete. Sőt a tanulmány szerzője szerint, ha ezt a küszöböt elérik, már egyenesen csökkenni kezd az emberek elégedettsége és a szubjektív jóléte.
Keresd meg a hozzád illő befektetést a keresőnk segítségével!
Hirdetés
Hirdetés
A boldogság képlete igencsak bonyolult
Az biztos, hogy a nagyobb jövedelem lehetővé teszi az alapvető igények minél nagyobb fokú kielégítését, viszont a társadalomkutatók már régóta felfedezték, hogy az ember nagyon hamar képes hozzászokni az aktuális jövedelmi helyzetéhez (ezt a jelenséget hedonikus adaptációnak hívják a pszichológiában).
Képzeljük el, hogy valaki a korábbiakhoz képest egy nagyon jól fizető állást kap. Valószínűleg egy darabig nagyon is meg lesz elégedve a helyzetével, az életszínvonalának növekedésével. Viszont egy idő után hozzászokik a helyzetéhez, és az elvárásai is megnőnek. Valamint egy szinten túl a jövedelem mellett olyan kérdésekre helyeznek nagyobb fókuszt az emberek, mint a több szabadság, biztonság, közösség iránti igények.
Így a végtelenségig nyilvánvalóan nem tud hatással lenni a boldogságra a növekvő jövedelem. Sőt paradox módon egy idő után a több pénz nagyobb boldogtalanságot okoz, hiszen annak „ára” is van (például a nagyobb felelősség, a vagyon fenntartása okozta stressz miatt). A milliárdosok sem feltétlenül boldogabbak, mint akik kevesebből gazdálkodnak, de ennek ellenére viszonylag jó életszínvonalon tudnak élni. És az is biztos, hogy egy szegényebb közegben a jövedelem emelkedésének sokkal nagyobb lehet a pozitív hozadéka.
Pontosan ezt mondja az ún. Easterlin paradoxon is, amely alapján nagyon fontos a jövedelem viszonylagos változása, viszont egy szinten túl már nincs hatása egy ország átlagos boldogságszintjére.
Nem meglepő módon a boldogság receptje nem olyan egyszerű, hogy szimplán egyenlőséget tudjunk tenni a jövedelemmel, vagy a pénzzel. Az egyénektől és az őket körülvevő társadalomtól is nagymértékben függ a boldogság szintje. Az is biztos, hogy az állam, az intézményrendszerek (oktatás, egészségügy) működése és a kultúra is nagyban befolyásolja egy nemzet boldogságérzetét.
Ugyanakkor tény, hogy a különböző rangsorok rendszerint a fejlettebb magasabb jövedelmű országokat hozzák ki elsőnek az emberek által érzékelt boldogság tekintetében. Ha csak az első öt nézzük a World Hapiness Report listáján, akkor olyan országok bukkannak fel, mint Finnország, Norvégia, Dánia, Izland, vagy éppen Svájc (Magyarország a 69. a listán).
