Nagyon gyakran találkozhatunk az inflációs mutatóval, ami azt hivatott mérni, hogy egy adott időszak alatt mennyivel változtak az árak. Annak ellenére, hogy milyen fontos mutatóról van szó, az árváltozás mérésének megvannak a maga nehézségei. Sokszor azt érzékelhetjük, hogy az általunk vásárolt termékek köre a tényleges árváltozás nagyobb volt, mint amennyit az inflációs mutató jelzett. Az Alapblog írásában pont annak járt utána, hogy mennyire számít hitelesnek a hivatalos infláció és miből adódhat ez az eltérés.
A Központ Statisztikai hivatal rendszeresen közzéteszi az árakra vonatkozó becsléseit, például a legutóbbi adat szerint áprilisban a tavalyihoz képest 2,2%-kal nőttek az árak. Az infláció több szempontból kiemelt mutató, hiszen ehhez lehet mérni a megélhetési, fogyasztási költségek változását, de a befektetéseknél is fontos, hiszen mindenki legalább a vagyon vásárlóértékét szeretné megőrizni.
A mutató mérése azonban felvet kérdéseket, hiszen az árváltozást egy ún. fogyasztói kosáron mérik, amiben az átlagos fogyasztó által vásárolt termékek, szolgáltatások szerepelnek. Pontosan ez az inflációs mutató legnagyobb problémája is, hiszen így minden fogyasztói csoport számára más és más lehet a vásárolt termékek, szolgáltatások köre így a tényleges árváltozás is.
Az Alapblog szerzője a saját, egyébként átlagosnak tűnő fogyasztói kosarának árváltozását hasonlította össze a hivatalos inflációs mutatóval. A legóvatosabb számítás szerint 1,81%-os, míg a realista számítás szerint 2,41%-os volt a személyes infláció, ami alacsonyabb a hivatalos statisztikában megjelenő 2,7%-os érték. A lehetséges eltérés miatt mindig érdemes a saját fogyasztói kosarunkat figyelembe venni és így meghatározni a befektetések körét, mert így érdemi esélyünk lehet reálhozamot elérve megfelelni a felpörgő infláció és az alacsony kamatok által támasztott kihívásoknak. A részletekért érdemes elolvasni az Alapblog „Infláció a gyakorlatban” című írását.
