Sokan egy kerek összeghez, például havi 10 000 forinthoz igazítják a biztosítási költségvetésüket, arról azonban megfeledkeznek, hogy ez az összeg jóval kisebb védelmet ér idősebb korban. A kései kezdés okai között gyakran elhangzik, hogy nem fér bele a fizetésbe. Azt azonban jó tudni, hogy a biztosítási díj az idő előrehaladtával gyorsabban emelkedik, mint a jövedelem.
Ugyanaz védelem, eltérő árak
Érdemes megvizsgálni egy konkrét, tisztán kockázati (megtakarítást nem tartalmazó) biztosítási módozatot: 10 millió forintos életbiztosítási összeget, kiegészítve 5 millió forintos, 40 százalékot meghaladó egészségkárosodásra szóló fedezettel. A Bankmonitor szakértői Kilenc hazai biztosító díjait hasonlították össze három tipikus életkor–tartam kombinációra. Mindhárom esetben a biztosítási védelem végét 65 éves életkorra, az aktív kereső évek végére időzítették. Az érdeklődő minden esetben 10 ezer forintot szán havonta a biztosítására.
- 35 évesen, 30 éves tartamra a vizsgált módozatok többsége jócskán 10 ezer forint alatt marad – van, ahol mindössze 4 017 forintból hozzáférhető ugyanez a védelem, de a legtöbb biztosítónál 6 500–9 000 forint közé esik a díj. Ilyenkor a 10 ezer forintos keret komfortos tartalékkal bír ezekhez a biztosítási összegekhez.
- 45 évesen, 20 éves tartamra a kép már más: a kilenc vizsgált módozat közül mindössze kettő fér bele változatlan formában a 10 ezer forintos keretbe, a többinél a díj 13–16 ezer forint közé emelkedik.
- 55 évesen, 10 éves tartamra egyik vizsgált módozat sem marad 10 ezer forint alatt – a díjak 13 és 27 ezer forint között szóródnak. Ugyanaz a védelmi szint immár jóval magasabb havi terhet jelent.
A jelenség mögött a biztosítás alapelve áll: a díj a mindenkori kockázatot árazza be, és az életkor előrehaladtával a halálozási és egészségkárosodási kockázat statisztikailag nő – ezért drágul a fedezet, méghozzá nem lineárisan, hanem gyorsuló ütemben.
A díjak érdemben emelkedtek, ahogy az érdeklődő egyre idősebben kötötte volna meg szerződését. A 35 éves életkorban elérhető díjhoz képest ugyanazt a biztosítást 45 évesen átlagosan 52 százalékkal drágábban, míg 55 évesen dupla áron lehet megkötni.
Persze lehet azt mondani, hogy a fizetése is emelkedik, a KSH adatai alapján azonban a bruttó bérek nem növekednek ilyen dinamikusan. A 30-39 évesek bruttó átlagbéréhez képest csupán 2,1 százalékkal magasabb a 40-49 éves korosztály bruttó átlagbére. Az 50-59 éves korcsoportnál pedig még kisebb is az átlagos jövedelem.
Vagyis jó eséllyel egy életbiztosítás a fizetésnek kisebb részét viszi el fiatalon. Persze lehetnek más célok is ebben a korban, amire gyűjteni szeretnének az emberek – például lakás, autó -, de a díjak várható alakulása miatt érdemes fókuszban tartani a biztosításokat is.
Hirdetés
Hirdetés
Mit várhatunk el egy megtakarítás jellegű (unit-linked) biztosítástól?
A fenti számítás egy tisztán kockázati módozatra vonatkozott, amely nem halmoz fel semmit – a díj a védelem ára, nem térül vissza. Sokan azonban nem kockázati, hanem megtakarítás jellegű, úgynevezett unit-linked biztosítást választanak, ahol a befizetett díj egy része befektetésre kerül, és a tartam végén felhalmozott összegként válik hozzáférhetővé.
Itt a kérdés megfordul: nem az számít, mennyi „vész el” a védelemért, hanem hogy a befektetett pénz mennyit ér majd a tartam végén. A unit-linked biztosításnál a díjból a biztosító előbb levonja a saját költségeit (kezdeti költség, alapkezelési díj, kockázati díjrész stb.), a fennmaradó összeget pedig befektetési eszközalapokba helyezi. Az elvárás az, hogy a választott eszközalapok hozama ne csupán ezeket a levont költségeket termelje ki, hanem az infláció mértékét is meghaladja – csak így őrzi meg a felhalmozott összeg a vásárlóerejét.
Vagyis, ha valaki 10-20-30 évre köt unit-linked biztosítást havi 10 000 forinttal, a tartam végén felhasználhatja az évek során összegyűlt megtakarítását – ez azonban csak akkor jelent tényleges gyarapodást, ha a hozam tartósan meghaladja mind a levont költségeket, mind az inflációt. Ha a hozam csupán a költségeket fedezi, a megtakarítás nominális értéken helyben topog, mondhatni annyi pénzt tud kivenni a megtakarító lejáratkor, mint amennyit betett. Ha a hozam elmarad az inflációtól – de a költségeket fedezi -, akkor a felhalmozott összeg annak ellenére veszít a vásárlóerejéből, hogy nominálisan növekszik.
Emiatt egy unit-linked biztosítás kiválasztásakor nem elég a kalkulált lejárati összeget nézni – érdemes megvizsgálni a teljes költségmutatót (TKM) is, amely megmutatja, mekkora hozamveszteséget okoznak évente a beépített költségek, és az eszközalapok kiválasztásánál is tekintettel kell lenni a hosszú megtakarítási időre: olyan alapokat kell választani, melyek képesek inflációt meghaladó hozamot termelni.
Érdemes fiatalon biztosítást kötni
A legfontosabb tanulság az időzítés. Ha valaki fiatalon, például 35 évesen köti meg a biztosítását, jelentősen kedvezőbb áron rögzítheti a védelmét hosszú távra, mint ha ugyanerre 45 vagy 55 évesen szánja el magát. A korai kötés nemcsak árelőnyt hoz magával – hosszabb tartamra is könnyebben belefér a költségvetésbe egy magasabb biztosítási összeg, amely valóban érdemben tudja pótolni a jövedelemkiesést vagy fedezni a váratlan egészségügyi kiadásokat. Egy havi 10 000 forintos szerződés azonban csak fiatalon és igen ritka esetben elegendő arra, hogy valódi védelmet nyújtson egy családnak bármelyik kereső kiesése esetén.
A megtakarításra ugyanez igaz: aki fiatalon elkezdi, annak sokkal jelentősebb lejárati összeg gyűlik össze, ami értékesebb segítséget nyújthat például a nyugdíjas évek anyagi színvonalának növelésében. A későn kezdett megtakarítással rövidebb idő alatt jóval kisebb tőkét lehet összegyűjteni, így az eredeti megtakarítási célt nem, vagy csak részben lehet fedezni. A havi tízezer forintos takarékoskodásra ugyanakkor bármilyen tartamra igaz, hogy nem fogja fedezni az összegyűlt pénz a jövőbeli szükségleteket.
Következtetés
Sem a 10 millió forintos életbiztosítási összeg + 5 millió forintos egészségkárosodási fedezet, sem az 1,5–8,4 millió forintos névleges megtakarítás nem elegendő önmagában egy átlagos biztosítási igény kielégítésére – a valós szükségletet érdemes egyénileg, a jövedelem és az eltartottak alapján felmérni.
