Tragikusan alacsony a hazai nyugdíjcélú megtakarítási állomány, aminek fő oka, hogy 2011-től kezdődően teljesen önkéntessé vált a nyugdíj-előtakarékosság. Más lenne a helyzet, ha még meglennének a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások.
A Bankmonitor számításai alapján Magyarországon alig a GDP 4,2%-át teszi ki a nyugdíjcélú megtakarítások állománya, miközben az európai országok körében 12,6% a jellemző érték. A hatalmas lemaradásunk elsődleges oka, hogy 2011-ben gyakorlatilag megszűnt a magánnyugdíj-pénztári pillér, ezáltal a nyugdíj-előtakarékosság egy sokkal kevésbé hatékony és teljesen önkéntes tevékenységgé degradálódott.
Mennyi pénzt tesznek félre nyugdíjra a fejlett országok?
A modern nyugdíjrendszerek nagy többsége nem kizárólag a „felosztó-kirovó” (vagy más néven folyó finanszírozású) pillérből áll. Számos országban legalább ennyire erős a „feltőkésített”, azaz nyugdíjcélú megtakarításokból felépülő nyugdíjpillér is. Ideális esetben a nyugdíjasok mind a folyó finanszírozású pillérből, mind a feltőkésített pillér(ek)ből számottevő jövedelemhez juthatnak, ami képes lehet garantálni az időskori anyagi biztonságot.
Az OECD a közelmúltban publikálta a friss adatokat az egyes országokban 2022-ben nyilvántartott nyugdíjcélú megtakarítások állományáról. Az értékeket összevetettük a Világbank által közölt 2022-es GDP-adatokkal, így megkaptuk, hogy GDP-arányosan melyik ország mekkora nyugdíjvagyonnal büszkélkedhet.
Látható, hogy Európán belül az északi országok (Dánia, Izland és Hollandia) viszik a prímet, 150-200% közé tehető GDP-arányos nyugdíjvagyonnal. Ugyancsak rendkívül jól teljesít Svédország és az Egyesült Királyság is, ahol rendre a GDP 96%-ára, illetve 83%-ára rúg a felhalmozott nyugdíjcélú megtakarítások állománya. Az Európán kívüli világban Kanada (146%), az Egyesült Államok (138%) és Ausztrália (125%) produkálták a legmagasabb értékeket.
Az európai országok körében a jellemző (medián) érték 12,6%, azaz az országok fele ennél több, fele ennél kevesebb nyugdíjvagyonnal rendelkezik. Magyarország a sor vége felé kullog: az OECD gyűjtése alapján hazánkban 7,47 milliárd dollárt tett ki a 2022-es nyugdíjvagyon, amely a 178,79 milliárd dolláros GDP-hez viszonyítva alig 4,2%-os állományt ad eredményül.
Hirdetés
Hirdetés
Állami szervezés hiányában marad a piaci alapú feltőkésítés
A magyar nyugdíj-előtakarékossági szisztéma történetében 2011. hozta el a legnagyobb fordulatot, amikor egy huszárvágással minden magánnyugdíj-pénztári tagot alapértelmezett módon visszaléptettek a tisztán állami nyugdíjrendszerbe. A tagság 97%-a beletörődött a változásba, mindössze kb. 100 ezren nyilatkoztak arról, hogy szeretnének pénztári tagok maradni.
Habár a nyugdíjrendszer állami szervezésű feltőkésítése ezzel végérvényesen megszűnt Magyarországon, mégis van lehetőség a nyugdíj-előtakarékosságra. Az önkéntes nyugdíjpénztárak (ÖNYP), a nyugdíjbiztosítások és a nyugdíj-előtakarékossági számlák (NYESZ) mostanra együttesen több mint 1,6 millió résztvevőt értek el, akik közül több mint 1 millió fő takarékoskodik rendszeresen.
Azonban a fenti számokból az látszik, hogy a fakultatív, piaci alapon szerveződő feltőkésítés sem a „penetráció” (elterjedtség), sem a megtakarítási állomány szempontjából nem képes felvenni a versenyt a hajdani kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszerrel. További kitörési pontot jelenthetne a meglévő előtakarékossági rendszeren belül a munkáltatói befizetések ösztönzése, hiszen az erős feltőkésített pillérek egyik fő motorját Európa-szerte a foglalkoztatói hozzájárulások adják. Ez utóbbi szempont Magyarországon egyelőre nem érvényesül, a foglalkoztatók számára jelenleg nem jár anyagi előnnyel (pl. adókedvezménnyel) a munkavállalóik öngondoskodásának támogatása.
