Egy sportautónak is megkérik az árát, de ezért cserébe nem mindennapi teljesítményt kapunk, valahogy így képzelhetjük el a befektetések között az abszolút hozamú alapokat. A legtöbb pénzt kezelő alapok 5 éves időtávon nem okoztak csalódást, még úgy is messze lekörözték a kockázatmentes hozamokat, hogy az extrahozam ötödéről az alapkezelő javára sikerdíj formájában le kell mondanunk. De nem árt vigyázni, mert óriási eltérések lehetnek.
Az állampapírokat is le lehet győzni
Szűkösek a lehetőségek, ha a biztonságot tartjuk szem előtt, hiszen a betétek és az egy éves lejáratú lakossági állampapírok legjobb esetben is 2 százalék felett hozhatnak, de a 2,5 százalék elérhetetlennek látszik. Vannak azonban szép számmal olyanok is, akik ezzel nem elégednek meg, számukra ugródeszkát a befektetési alapok jelenthetnek.
Igaz, mostanság az állampapírok viszik a prímet, de a korábbi évek nagy slágerének számító abszolút hozamú alapokra sem lehet panasz, csurran-cseppen azért számukra is némi friss pénz. Egy olvasztótégelyként képzelhetjük el ezt a kategóriát, hiszen mindannyian arra törekednek, hogy a biztonságos befektetések felett tudjanak hozni, akár szépen süt odakint a nap, akár éppen nagy zimankó van készülőben. A megvalósításhoz viszont mindenki másként jut el, valaki nagyon mohó és nagy kockázatot is bevállal, míg vannak óvatosabb duhajok is.
Ez a befektetők számára bonyolultságot okozhat, mert nagyobb utánajárást követ meg egy alap kiválasztása, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy még akár mélyebben is megéri a zsebünkbe nyúlni, mert az asztalra tett teljesítmények magukért beszélnek. Egy hete már említést tettünk a befektetéseket terhelő költségekről, most azt néztük meg, hogy valóban passzol-e az legnagyobb alapok által felszámított költség és a mögöttes eredmény.
Megkérik az árát…
Az egyszerűség és a jobb bemutathatóság kedvéért a vagyon alapján legnagyobb alapokat gyűjtöttük össze, annyi kivétellel, hogy egy alapnak csak egy sorozata kerülhetett fel a listára. Jószerivel a nemzetközi trendeket követték az alapkezelők, külföldön általában az elfogadott 2%-20%-os gyakorlat, ami az alapkezelési díjra és a sikerdíjra utal.
Néhány kivételtől eltekintve ezt látjuk itthon is. Annyit érdemes tudni, hogy az alapkezelési díj a nevéből adódóan az alap kezelésével kapcsolatos díjakat tartalmazza, viszont nagyobb tételt jelent a forgalmazónak (például banknak) fizetett forgalmazói díj is. Ki ne tudná, hogy nem elég a jó termék, azt el is kell adni az ügyfeleknek, és ezért persze fizetnünk kell.
A sikerdíj már keményebb dió, de azért megpróbáljuk egyszerűen elmagyarázni. Ahogy az alapkezelési díjat, ezt sem vesszük mi igazán észre, mert bele van építve az alap árfolyamába, vagyis a kisebb hozamban fizetjük meg a díjak többségét. A sikerdíjat a legtöbben úgy számítják, hogy az adott év végéhez képest megnézik, hogy a referenciaindex és az alap miként hozott, és ha többet ért el az alap, akkor elhatárolja az extrahozam ötödét az alapkezelő.
Minden forgalmazási nap ezt megteszik, vagyis az év során folyamatosan változó összeget csípnek le vagy írnak vissza a teljesítményhez. Azért így járnak el, mert ha csak az év végén kerülne erre sor, akkor az alap árfolyama egyszeriben nagyobbat esne a költségek miatt. Persze, ha rosszabbul teljesítenek tartósan, mint a célul kitűzött index, akkor ezért nem fizet nekünk az alapkezelő (a sikerdíj nem lehet nullánál kisebb), de mi lábbal szavazhatunk, ha esetleg ilyen helyzetbe kerülnénk.
Külföldön úgy próbálták ezt kezelni, hogy a sikerdíjat csak akkor számítják fel, ha az alap árfolyama magasabban van, mint a korábbi csúcs. Itthon nem ez lett az általános gyakorlat, hiszen jellemzően csak a legfrissebb év végi árfolyam számít, mint viszonyítási alap. A Citadella az egyedüli kivétel, ahol annyi kompromisszumot tettek, hogy nemcsak a legutóbbi év végi árfolyamhoz viszonyítanak, hanem a mindenkori legmagasabb év végi árfolyamhoz. Bár a Concorde Columbus személyében van olyan alap is, ahol nincs sikerdíj, pedig nem is alapok alapja formában működik.
1
De ők meg is tehetik
Jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy megérte-e lemondani az extrahozam 20 százalékáról, de a számításaink szerint igen. A TOP-10 alap esetében az ötéves kockázatmentes legyőzendő hozam 4 százalék volt, ehhez képest az alapok 4-13 százalék közötti éves teljesítménnyel örvendeztették meg a befektetőiket. És ez már az alapot terhelő költségektől tisztított érték, de még például az eladási jutalékot, és adózást ez még nem tartalmazza.
Egyéves időtávon már mindösszesen 0,2 százalékos volt a rövid kötvényeknél elérhető hozam, ez nem egy magas léc, amit ne lehetne megugrani. Az alapok között azért itt már nagyobb eltérések voltak, a -0,3 és a 13 százalék között mindent láthattunk. Vagyis rövidebb időtávon már az alapkezelőknek is meggyűlt a baja a piacokkal.
Összegezve az alábbiakat soha ne feledjük:
- alap és alap között a teljesítményben óriási különbségek lehetnek
- attól még, hogy valamelyik alap rövid távon jó volt, az még nem garancia, hogy hosszú távon is az lesz (és vica versa)
- ennek ellenére találhatunk megbízható alapokat, melyektől a tapasztalatok alapján az átlagosnál jobb eredményeket várhatunk el 3-5 éves távlatában
- próbáljunk nagyobb figyelmet szentelni az alapoknak, mert a jó választással nagyon sokat nyerhetünk
