Három választási lehetőség is adott, ha az állami nyugdíjat ki szeretnénk pótolni, viszont ezek költségterhelése nagyon eltérő. Nincs egyszerű dolgunk, hiszen sokszor olyan átláthatatlan papírhalmon kellene átrágnunk magunk, ami lehetetlen. A következőkben bemutatjuk egyszerűen, hogy mire figyeljünk és miért is tartják olyan sokan (köztük a biztosítási szakma is) az önkéntes pénztárakat nyerőnek.
Tavaly év végén óriási roham volt a nyugdíjcélú megtakarításoknál, a befizetések alapján az önkéntes nyugdíjpénztárak legyűrték az életbiztosításokat. Ez nem lehet meglepetés, hiszen mint a közelmúltban megírtuk, még a biztosítási szakma krémje is a nyugdíjpénztárak mellett tette le a voksát.
A nyilvánvaló előnyök ellenére sok olyan megkeresést kapunk, ami arra utal, hogy nem tiszta, milyen költségekkel dolgoznak együtt a pénztárak és mire kell igazán figyelni, hogy jól járjunk. Mindezt azért is jó tudni, mert lépten-nyomon összefuthatunk rivális (például nyugdíjbiztosítási) termékkel, és könnyedén vesztes lapot húzhatunk. Hogy ezt miként tudjuk kikerülni? Most megmutatjuk.
Hirdetés
Hirdetés
Nem mindegy, hogy mihez képest és mennyit fizetnünk
Bármilyen megtakarítással is találjuk magunkat szembe, az egyik első kérdésünknek az kell lennie, hogy na de mindez mennyibe is kerül. Különösen a hosszú távra, több évtizedre szóló előtakarékosságnál van ennek nagy jelentősége, hiszen a döntésünkön a nyugdíj-kiegészítésünk múlhat.
Mint minden esetben, ha kapunk valamilyen szolgáltatást, akkor cserébe nekünk is fizetnünk kell. A legnagyobb költséget a működésre vonják el, ebből a szempontból három esettel találkozhatunk.
.1) A költségek a befizetéseinket terhelik, és a nem a megtakarítás teljes összegét. Ez azért jó, mert alapesetben csak akkor fizetünk, ha mi fizetünk a számlánkra. Másik oldalról viszont ilyenkor magasabbnak tűnő összeget is elkérhetnek a szolgáltatók (de ez csak látszat). Tipikusan ilyen díjterheléssel fut az önkéntes nyugdíjpénztár.
.2) A költségeket a teljes számlaegyenlegünk (befizetés + hozam + állami támogatás) arányában fizetjük, nem a befizetésünkhöz képest. Ilyenkor alacsonyabb összeget határozhat meg a szolgáltató, és akkor sem lesz veszélyeztetve a működése, hiszen 5-10 évet követően jóval nagyobb megtakarítás gyűlik össze, mint amit évente a számlatulajdonos befizet. A nyugdíj-előtakarékossági számla ezen az elven működik.
.3) Gyakorta előfordul, hogy az előző kettő keverékével találkozunk, vagyis a befizetéseket és a megtakarítást is költség terheli. Ez a legkevésbé átlátható módszer, sokkal több dologra kell figyelni, amire nem mindenkinek van „ideje”. A nyugdíjbiztosításoknál ez a költségstruktúra a jellemző, a tisztánlátás végett ajánlott megnézni a TKM mutatót.
Kíváncsi lennél, hogy mekkora nyugdíj-kiegészítést kaphatsz? Kalkulátorunkkal másodperceken belül megkapod a választ!
Az aranyszabály: az olcsóbbat és az egyszerűbbet válasszuk, de legyünk résen
Valóban nem nagy mondás, hogy az olcsóbbat nézzük ki magunknak. De azért ennyire nem egyszerű a döntési helyzet, hiszen a korábbiakból is láttuk, hogy nem az almát hasonlítjuk össze az almával. Ezért is készítettünk egy elképzelt helyzetet, ami megpróbálja közös nevezőre hozni a költségeket.
A példát egy önkéntes nyugdíjpénztárra vonatkoztatva készítettük el. Megnéztük, hogy egy nagyobb pénztárnál mekkora költséget vonnak el a befizetésekhez képest, ha havi 20 ezer forintot fizetünk be. Jelenleg ez 5%, viszont hangsúlyozzuk ez a befizetésre vonatkozik, nem a teljes számlánkra. Másként fogalmazva az első évben úgy fizetünk 12 ezer forintot, hogy a számlánk végösszege közel 280 ezer forint volt, míg 20 év múlva ugyanezt az összeget fizetjük, pedig már a teljes megtakarításunk majdnem 9 millió forint lesz.
Megnéztük a másik verziót is, ha kisebb összeget (3%-ot) számítanának fel az elképzelt szituációban, de azt már a teljes megtakarításunkra számítanák fel. Látható, hogy az összes kifizetett költség egy ideig arányaiban olcsóbbra jön ki, viszont már 17 évnél fordul a kocka és olcsóbb lesz az elsőre drágábbnak tűnő helyzet.
Ez azért fordulhat elő, mert nem azonos a vetítési alap. Jegyezzük meg, hogy az igazán nagy érvágást az jelenti, ha a teljes megtakarításunkra vetnek ki díjat (vagyonarányos díjat). Még akkor is, ha ennek mértéke kisebbnek tűnik, idővel jóval többet fogunk fizetni. A befizetések és a hozamok az állami támogatással olyan méretűre növelik a számlánk értékét, hogy a vagyonarányos díj megterhelő lesz. Szerencsére az önkéntes pénztárak épp a másik utat választották.
Ezért is mondjuk azt, hogy ne ijedjünk meg attól, ha a pénztáraknál a befizetés arányában „magasabbnak” tűnő költséget veszünk észre, hiszen az arányaiban jóval kisebb lesz, mire mi nyugdíjba vonulunk. Az összes kifizetett működési költség bőven 2% alá tud lecsökkenni. Márpedig ezzel nem nagyon lehet versenyezni.
A nyugdíj-megtakarítási lehetőséget keresők számára valós alternatíva nem a NYESZ, hiszen ott az alacsony (vagyonarányosan 1% alatti) költség mellett a befektetési kockázatot is mi futjuk. A nyugdíjbiztosítás lehetne az egyedüli a három opció közül, viszont itt olyan mértékű a költségterhelés, ami átlagos befizetés mellett is milliókkal kisebb megtakarítási összeget ígér.
