Kivételesen nem olvasónktól, hanem egy ismerősünktől kaptunk nyugdíjjal kapcsolatos kérdést: Katás vállalkozóként hogyan tudja kihasználni a befizetés után járó 20%-os adójóváírást? Személyi jövedelemadó bevallásában természetesen nem szerepel visszatéríthető adó. Akkor hogyan lehet mégis kihasználni az állami támogatást?
Nemcsak olvasóinktól, hanem barátainktól és ismerőseinktől is rendszeresen kapunk kérdéseket mindenféle pénzügyi kérdésben. Az adózási kérdések alapvetően nem feltétlenül tartoznak a profilunkban, de a nyugdíjcélú-megtakarítások után járó adójóváírással tisztában vagyunk.
Tudjuk, hogy kell hozzá személyi jövedelemadó (röviden szja) fizetési kötelezettség, és annak mértékéig lehet adójóváírás formájában támogatást kapni a nyugdíjcélú-megtakarításaink után. Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy a különböző megtakarítási formák után ugyan azonos százalékos értéket (20%) kapunk adójóváírásként, de különböző visszatérítési maximumokkal kell számolnunk. Sőt azzal is tisztában vagyunk, hogy ezeknek van egy közös korlátja is.
Kíváncsi vagy, mennyi pénzre tehetsz szert nyugdíjas korodra, ha megtakarítasz? Használd kalkulátorunkat is kiderül!
Hirdetés
Hirdetés
Viszont mi a helyzet a katásokkal?
Nekik nem keletkezik szja-juk, így a 20%-os adójóváírást sem tudják igénybe venni. Pontosan ezért nekik az egyik legfontosabb, hogy a kedvező adózásból eredő többletjövedelmük egy jelentős részét félretegyék nyugdíjra. De a húsz százalék nekik sem jönne rosszul. Ugyanezzel a dilemmával szembesült az ismerősünk is, aki katás vállalkozóként érzi, hogy kell valamit tennie, hogy legyen értelmezhető nyugdíja, de tanácstalan volt. Hiába él kezdő óvónő feleségével közös kasszán, az ö fizetése után sem számíthatnak mesés nyugdíjra. Viszont itt található egy kiskapu: nyissanak a feleség nevére nyugdíjpénztári számlát, és fizesse a férje!
Mi az előnye ennek a megoldásnak?
Bár a feleség messze nem keres annyit, mint az ismerősünk, de közalkalmazottként teljes munkaidőre van bejelentve, így keletkezik szja fizetési kötelezettsége is, ami után igénybe tudja venni az adójóváírást. Viszont ő a saját fizetéséből aligha tudna ilyen célra félretenni, így amennyiben a férje fizeti ezt a megtakarítást, jelentősebb vagyont tudnak felhalmozni a nyugdíjszámlán. Ebben az esetben magasabb összeget érnek el együtt, mintha külön-külön nyitottak volna egy nyugdíjcélú-megtakarítást: a férj befizetései után járó adójóváírást, és annak hozamait is megkapják. Az ő esetükben több millió forintról beszélhetünk a nyugdíjdíjas korukban!
Mire kell figyelni?
Ennek a megoldásnak óriási kockázata van. Ugyanis a nyugdíjpénztár úgy veszi a befizetéseket, mintha azt a feleség teljesítette volna. Tehát a pénz is teljes egészében a feleséget illeti meg. Természetesen, ha a feleség nyugdíjas korában megkapja a megtakarításait, megoszthatja azt a férjével, hiszen nyugdíjas korban minden nyugdíjcélú-megtakarítás szabadon felhasználható. Ám mi van, ha nem együtt élik meg a nyugdíjas éveket?
Paradox módon, pénzügyileg a legnagyobb tragédia az egyszerűbb eset. A feleség halálát (amit emberileg a legnehezebb feldolgozni), azt pénzügyi oldalról a legegyszerűbb bebiztosítani: a feleség megadja kedvezményezettnek a férjét. Ebben az esetben a feleség halálával a megtakarítást automatikusan a férj kapja meg. De mi a helyzet válás esetén?
Mivel nem vagyunk válóperes ügyvédek, így csak az egyszerű forgatókönyvet tudjuk: a megtakarítás (hiába fizette valójában a férj), marad a feleség nevén, így azt a feleség viszi. Hogy ezt aztán a válás során kompenzálják-e más vagyontárgyakkal, vagy sem, ez mindig az adott szituáció dönti el.
Megéri ez?
Az ismerősünknek felvetettük a lehetőséget, de felvázoltunk mind az előnyöket, mind a hátrányokat. Innentől kezdve maga dönti el. De ahogy ismerjük őket (az oltárnál valóban komolyan gondolták a holtomiglan, holtodiglan részt), ők bele fognak vágni. De egy bizonytalan kapcsolatban nem javasolnánk ezt a megoldást.
