Nehéz vitatni a nyugdíjas SZÉP-kártya alapgondolatát. Alacsony nyugdíj mellett évi 100 vagy 200 ezer forint célzott segítség élelmiszerre, gyógyszerre, pihenésre vagy egészségmegőrzésre érdemi könnyítést jelenthet. De miért van egyáltalán szükség ilyen segítségre?
Sok idős embernél a hónap végén nem az utazás vagy a szórakozás a fő kérdés, hanem az, hogy mire marad még pénz. Épp ezért a nyugdíjas SZÉP-kártya önmagában védhető intézkedés. Különösen akkor, ha a nagyobb összeget valóban az alacsonyabb nyugdíjúak kapják. Ez célzottabb és igazságosabb megoldás lehet, mint az azonos összegű, mindenkinek járó támogatások.
A SZÉP-kártya azonban nem nyugdíjreform. Nem változtatja meg a nyugdíjak kiszámítását, nem oldja meg az alacsony ellátások problémáját, és nem kezeli a rendszer hosszabb távú feszültségeit. Inkább azt teszi láthatóvá, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer sokaknak nem biztosít elég pénzt egy kiszámítható, méltó időskorhoz.
Hirdetés
Hirdetés
Nem a kártya a gond, hanem az, hogy szükség van rá
A valódi kérdés nem az, hogy jó-e plusz pénzt adni az alacsonyabb nyugdíjúaknak. A valódi kérdés az, hogy miért kell egyáltalán külön kártyát adni az időseknek élelmiszerre, gyógyszerre vagy egészségmegőrzésre.
Ha egy ledolgozott élet után sokaknak külön célzott támogatás kell az alapvető kiadásokhoz, akkor nem pusztán egy új juttatási formáról beszélünk. Hanem arról is, hogy a rendszer eredményeivel komoly baj van.
Áprilisban az átlagos öregségi nyugdíj 262 ezer forint volt. Ez az összeg gyorsan szűkössé válik, ha mellé kerülnek a havi alapkiadások: élelmiszer, gyógyszer, rezsi, lakásfenntartás, közlekedés. Ezek a tételek különösen nehezen csökkenthetők, mert nem kényelmi fogyasztásról, hanem alapvető szükségletekről van szó.
Az időskori megélhetésnek ugyanakkor nem kellene kizárólag élelmiszerről és gyógyszerekről szólnia. Egy ledolgozott élet után nem túlzó elvárás, hogy maradjon pénz családi programokra, belföldi utazásra, szórakozásra, étteremre, hobbira vagy kikapcsolódásra. Nem luxusról van szó, hanem arról, hogy a nyugdíjas években ne csak megélni lehessen, hanem élni is.
A nyugdíjas SZÉP-kártya éppen ezért egyszerre hasznos és árulkodó intézkedés. Segíthet a mostani gondokon, de közben megmutatja, hogy sok nyugdíjasnak már az alapvető mozgástér is hiányzik.
Állami segítség lehet, állami kánaán aligha
A nyugdíjrendszer átalakítása Magyarországon politikailag érzékeny téma. A reform szóról sokan nyugdíjcsökkentésre, megszorításra vagy korhatáremelésre gondolnak. A félelem érthető, hiszen a nyugdíj sok ember számára a jövőbeni biztonság alapja.
A változatlanságnak azonban szintén ára van.
A magyar társadalom öregszik. Egyre több időskorú jut az aktív korú népességre, miközben a felosztó-kirovó rendszerben a jelenlegi dolgozók befizetéseiből finanszírozzák a jelenlegi nyugdíjakat. Ha kevesebb aktív korú emberre egyre több idős jut, abból nehéz egyre bőkezűbb állami ellátást építeni.
Ez nem jelenti a nyugdíjrendszer közeli összeomlását. Az ilyen állítások túlzók. Azt viszont jelenti, hogy nincs sok ok állami nyugdíj-kánaánra számítani. Lehetnek emelések, célzott támogatások, egyszeri juttatások, de a demográfiai helyzet nem abba az irányba mutat, hogy az állam mindenki számára kényelmes időskort tudjon biztosítani.
A nyugdíjas SZÉP-kártya ebben a helyzetben egy tüneti válasz. Rövid távon segíthet, különösen az alacsony nyugdíjúaknál. Hosszú távon viszont nem ad választ arra, hogy miért termel ki a rendszer újabb és újabb nyugdíjasokat, akiknek még a mindennapi megélhetés is nehézségekkel teli.
Ezért nem elég az állami nyugdíjra várni
Az állami nyugdíj várhatóan a jövőben is a rendszer része marad. A döntő kérdés nem az, hogy lesz-e nyugdíj, hanem az, hogy mire lesz elég.
Ezért érdemes időben saját nyugdíjcélú megtakarításban gondolkodni. Nem azért, mert az állam eltűnik a rendszerből, hanem azért, mert önmagában valószínűleg nem biztosítja azt az életszínvonalat, amelyet sokan természetesnek tartanának egy ledolgozott élet után.
A nyugdíjcélú megtakarításokat ráadásul az állam is támogatja. A befizetések után 20 százalékos adójóváírás vehető igénybe, több konstrukció együttes használata esetén évente akár 280 ezer forintig. Az állam tehát évente akár 280 ezer forinttal is hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki felépítse a saját nyugdíjtartalékát.
Az idő ebben a kérdésben különösen fontos. Minél korábban indul a megtakarítás, annál kisebb havi összegből építhető fel ugyanaz a nyugdíjkiegészítés. Minden elhalasztott évvel nő a szükséges havi megtakarítás, és csökken az az idő, amely alatt a pénz hozamot termelhet.
Aki például tíz évvel korábban kezd félretenni, jellemzően kétszer akkora tőkét halmozhat fel ugyanakkora havi befizetés mellett.
A nyugdíjas SZÉP-kártya fontos segítség lehet azoknak, akik ma nehéz helyzetben vannak. A most aktív korúak számára azonban erősebb üzenete van: nem érdemes kizárólag abban bízni, hogy az állam majd teljes egészében megoldja az időskori megélhetést.
A lényeg végső soron az, hogy mekkora lesz a különbség a várható állami nyugdíj és aközött az összeg között, amelyből valaki valóban szeretne megélni időskorában. Egy rövid számításból kiderül, hogy ez a különbség a saját helyzetben mekkora lehet, és mennyit érdemes félretenni ahhoz, hogy időskorban ne csak megélni lehessen, hanem élni is.
