Ha megremeg a tőzsde, kitör egy háború vagy elszabadul az infláció, sokan szinte reflexből az aranyhoz nyúlnak. A sárga fém évszázadok óta a vagyonmegőrzés jelképe, a legtöbben ma is a legbiztosabb menedéknek tartják. Az elmúlt évtizedek viszont ennél jóval árnyaltabb képet mutatnak. Megnéztük, mikor védte meg tényleg a befektetőket, mikor hagyta cserben őket, és a jelen helyzetben mit érdemes tenned.
Menedékeszköznek azokat a befektetéseket nevezik, amelyek gazdasági visszaesés idején is megtartják az értéküket, sőt akár fel is értékelődnek. Ilyennek tartják az aranyat, de gyakran az állampapírokat és egyes devizákat (pl. dollár, svájci frank) is ide sorolnak. Ezeknél nem feltétlen a magas hozam a cél, hanem hogy portfolióban tartva tompítsák a piaci esések hatását.
Miért tartják menedéknek az aranyat?
Az aranynak 3 előnye van. Az első a szűkösség. Becslések szerint az emberiség eddig nagyjából 220 ezer tonna aranyat bányászott ki, a még kitermelhető készlet pedig 54 ezer tonna körül lehet. Az aranyat a mai valutákkal ellentétben nem lehet tetszés szerint nyomtatni, ezért jobban megőrzi az értékét a készpénznél.
A második, hogy nem kötődik egyetlen kibocsátóhoz sem. Egy részvény vagy egy kötvény sorsa egy vállalattól vagy egy államtól függ, az aranyé nem. Ráadásul szinte minden kultúrában megbecsülik, ezért geopolitikai válságok idején különösen keresett.
A harmadik a történelmi múlt. Az arany háborúkon, recessziókon és forradalmakon át is megőrizte a vásárlóerejét, azonban nem mindig bizonyult jó vételnek. Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy az elmúlt 50 évben hogyan funkcionált menedékeszközként.
Amikor az arany tényleg megvédett
Egészen 1971-ig az arany hivatalos ára a dollárhoz volt kötve, egy uncia 35 dollárt ért. Az amerikai állam ezen az áron váltotta aranyra a külföldi jegybankok dollárjait. Ezt Nixon elnök 1971 augusztusában felfüggesztette, innentől az arany ára szabadon mozoghatott. Ezért az aranyat befektetésként csak 1971 óta érdemes vizsgálni, korábban az árát nagyrészt hivatalos döntések szabták meg.
Az első igazi piaci próbát tehát az 1970-es évek hozták. 1980 januárjára az arany ára a 35 dolláros hivatalos szintről 850 dollárig emelkedett, vagyis több mint a húszszorosára nőtt. Eközben az évtized tíz éve alatt a kumulált amerikai infláció meghaladta a 100 százalékot – tehát az árak megduplázódtak, egy dollár vásárlóereje a felére csökkent -, a megugró árakkal pedig a részvénypiac nem tudott lépést tartani, az S&P 500 osztalékokkal együtt is mindössze 70 százalék körüli emelkedést ért el. Az olajválságok és a vágtató infláció idején az arany valóban mentőövnek bizonyult.
2008-ban hasonló volt a helyzet. Az S&P 500 osztalékkal együtt 36,6 százalékot veszített, az arany viszont kis pluszban zárta az évet, 2011-re pedig közel 1900 dolláros csúcsra ért. Igaz, a Lehman-csőd utáni pánikban a sárga fém is megingott, márciusi csúcsáról októberig közel 30 százalékot esett. A válságból viszont jóval gyorsabban kilábalt. 2009 őszére már a 2008 márciusi lokális csúcsa fölött járt, az osztalékokkal együtt számolt S&P 500-nak ez csak 2012-ben sikerült. A mélypontjától 2011 szeptemberéig ráadásul nagyjából kétszer akkorát emelkedett, mint a részvények.
És amikor cserben hagyott
Az 1997-es ázsiai és az 1998-as orosz válság idején a befektetők nem az aranyba, hanem a dollárba és az amerikai állampapírokba menekültek. Az arany ára tovább csúszott lefelé, 1999 nyarán már 20 éves mélypontra, 250 dollár közelébe esett.
A dotcom-lufi kipukkanása sem hozott fordulatot. 2000-ben, amikor az S&P 500 9 százalékot esett, az arany is veszített az értékéből, 2001 elején pedig még mindig a mélypont közelében járt. Érdemi emelkedésbe csak 2002-ben kezdett, amikor már a tőzsdei zuhanás nagy része is lezajlott.
2020 márciusában a koronavírus-pánikban az S&P 500 néhány hét alatt 34 százalékot zuhant, ezzel párhuzamosan pedig az arany is esett. A befektetőknek készpénz kellett, ezért azt adták el, amin még volt nyereség. Fordulni már csak akkor tudott, amikor a tőzsde is, tehát nem tudott a részvényekkel ellentétesen mozogni.
Az előzőhöz hasonlóan viselkedett 2020-ban is, amikor az emelkedő infláció és a jegybanki kamatemelések hatására szintén a tőzsdével együtt esett, majd ismét együtt fordultak. Akut pánikban tehát az arany is eshet, menedékként inkább a hosszabb bizalmi válságokban működött.
Szárnyalás után 45 évig mínuszban
Az arany történetének egyik legnagyobb spekulatív mániája 1980 januárjában tetőzött. A második olajválság és az elszabaduló infláció hatására az ár 850 dolláros csúcsra ugrott, majd Paul Volcker jegybankelnök drasztikus kamatemelései után összeomlott. 1999-re az ár a csúcs kevesebb mint harmadára olvadt.
Ahogy egy korábbi cikkünkben megmutattuk,
aki a csúcson vásárolt, annak 28 évet kellett várnia, mire a befektetése újra nullán állt. Az 1980-as csúcs inflációval korrigálva nagyjából 3500 dollárnak felel meg a mai árakon, ezt a szintet az aranyár csak 2025-ben lépte át. Reálértéken tehát több mint 45 évig tartott a megtérülés.
Volatilisebb mint a részvénypiac
Sokan azért tartják konzervatív befektetésnek az aranyat, mert stabilnak hiszik. Ehhez képest 1971 augusztusa és 2026 szeptembere között az arany havi árakból számolt évesített szórása 17,2 százalék volt, míg az osztalékkal együtt számolt amerikai részvényeké 12,5 százalék. Bár a részvényárfolyamok alapvetően ennél volatilisebbek, az osztalékkifizetések még a tőzsde nehezebb időszakaiban is viszonylag stabilnak bizonyultak, így a teljes megtérülés hozama kevésbé volt ingadozó.
A csúcstól mért legnagyobb esés az aranynál 62, a részvényeknél 49 százalékos volt. Fölfelé is az arany mozgott nagyobbat. A legnagyobb 12 hónapos emelkedése 197 százalék volt 1979 januárja és 1980 januárja között, a részvényeké 60 százalék 1982 júliusa és 1983 júliusa között. A részvények viszont a hónapok kétharmadát zárták pluszban, az arany csak nagyjából a felét.
Az idei év is jól mutatja, mennyire tud ingadozni az árfolyama. Az arany 2025-ben 64 százalékkal drágult, idén januárban közel 5600 dolláros történelmi csúcsra ért, október végére viszont 3900 dollár alá esett vissza. Ez nagyjából 30 százalékos zuhanás alig kilenc hónap alatt.
Hosszú távon az S&P 500 jobb vétel volt
1971 augusztusa és 2025 vége között az arany dollárban évi 8,9 százalékot hozott, ami elsőre kifejezetten jól hangzik. Az osztalékokat is újrabefektető S&P 500 viszont ugyanebben az időszakban évi 11,1 százalékot hozott. A különbség ez alapján kicsinek tűnhet, de valójában ez 54 év alatt óriási. Aki 1971 augusztusában 1000 dollárt fektetett az S&P 500-ba, annak 2025 végére nagyjából 307 ezer dollárja lett. Aki aranyba, annak körülbelül 100 ezer dollárja.
Összességében tehát az arany az elmúlt bő fél évszázadban nemcsak kockázatosabb volt a részvénypiacnál, hanem a nagyobb kockázatért még kevesebbet is hozott. Ráadásul a hozama nagyon egyenetlenül oszlott el az évek között.
Ha kihagyjuk az arany legjobb öt évét, 1971 augusztusától 2025 végéig 1000 dollárból nem 100 ezer, hanem csak nagyjából 6600 dollár lett volna.
Az S&P 500 a legjobb öt éve nélkül is nagyjából 71 ezer dollárra növelte volna ugyanezt az összeget. A múltbeli hozamok persze nem garantálják a jövőbeli eredményt, ráadásul az összevetés azon is múlik, melyik piacot nézzük, hiszen az amerikai tőzsde az elmúlt évtizedek egyik legjobban teljesítő piaca volt. Ugyanakkor más fejlett piacok sem maradtak le drasztikusan, hiszen az ábrán látható módon a német tőzsde 166 ezer dollárra, míg a japán piac 112 ezer dollárra gyarapította az eredeti összeget, amivel mindkettő felülmúlta még az arany 100 ezer dolláros értékét is.
Az interaktív ábra betöltése…
Most tényleg más a helyzet?
A mostani aranyláz mögött sokan korszakváltást látnak. Egyre többet hallani arról, hogy a dollár elveszítheti vezető szerepét, a jegybankok évek óta tonnaszámra vásárolják az aranyat, a geopolitikai feszültségek pedig nem csillapodnak. Ez a gondolatmenet azonban nem új. 1971-ben, amikor Nixon elnök bezárta az aranyablakot, sokan a dollár korszakának végét jósolták. Az arany ára kevesebb mint egy évtized alatt nagyjából a hússzorosára nőtt, a dollár végül mégis megmaradt a világ vezető tartalékvalutájának, az arany árfolyama pedig összeomlott.
Mindez nem jelenti azt, hogy az aranynak ne lenne helye egy portfólióban. Kisebb arányban jól kiegészítheti a részvényeket és a kötvényeket, mert a nagy esései ritkán estek egybe a tőzsdeiekkel. Az viszont tévedés, hogy biztonságos befektetés lenne. Az arany erősen ciklikus, spekulatív eszköz, amely hosszú, csendes évek után néhány kiugró hónap alatt hozza a hozamát.
Ha szívesen fektetnél az állampapírokon kívül kockázatosabb befektetésekbe is, de nincs kedved vagy időd a megtakarításaidat érintő napi történésekkel foglalkozni, érdemes szakértőkre bízni a befektetéseidet. Ők a céljaidhoz és a kockázatvállalási hajlandóságodhoz igazítják a portfóliódat.
