A vállalkozások többségének szüksége van rövid lejáratú hitelre, mely sok esetben úgy oldható meg praktikusan, ha a vevők valamilyen szinten részeseivé válnak közvetve, vagy közvetlen a cég finanszírozásának. Elsőre ez egészen hihetetlennek tűnik, másodikra rémisztő kérdéseket vet fel, harmadikra pedig egészen élhető, néha megkerülhetetlen, sőt szerethető megoldást jelent.
Egy jó vevő-szállítói viszony a legértékesebb kincs vállalkozásunk számára. A jó vevők biztos megrendelést és bevételforrást jelentenek cégünk számára. Ugyanakkor vállalkozásunk hitelfelvételénél is fontos szerepet töltenek be.
Akár hosszú-, akár rövidtávú hitelért folyamodunk, mindkét esetben fontos szempont a vevők által generált forgalom, hiszen a tőlük származó bevétel (nettó árbevétel) biztosítja azt, hogy a felvett hitel kamat és tőkefizetési kötelezettségéit teljesíteni tudja vállalkozásunk.
Ez a gyakorlatban kétféle alternatívát is jelenthet:
- Abban az esetben, ha a bank a teljesítmény (profitabilitás) alapján finanszírozza cégünket, hagyományos hitelkerettel a vevőktől származó bevétel biztosítékként szolgálhat arra az esetre, ha kötelezettségünket nem teljesítjük időben. Ilyenkor a pénzintézet engedményezést kérhet tőlünk, azaz a vevőinktől származó árbevételt egy elkülönített számlára kell utaltatnunk (vevőinket értesítenünk kell arról, hogy eladott árunk, vagy szolgáltatásunk ellenértékét egy, a bank által felügyelt számlára utalják). Efelett a számla felett a bank rendelkezik, de addig, míg kötelezettségünket rendben teljesítjük, minden további nélkül használhatjuk árbevételünket. A bank csak akkor teszi rá kezét az oda érkező bevételre, ha valami gubanc adódik törlesztésünk körül.
- Amikor a finanszírozást direktben vevőinkre alapozva igényeljük (azaz számláinkat faktoráltatjuk), a pénzintézet a vevőnkkel szembeni követelésünket előfinanszírozza vállalkozásunk számára. A vevőink számára kiállított számlánk bruttó értékének 80-90%-át a teljesítésigazolás napját követő 1-2 napon belül már kézhez kaphatjuk, a fennmaradó összeget pedig – az általában 1-3%-os költségteher levonása után – akkor, amikor a faktortársaság számlájára ténylegesen beérkezett a vevőnk utalása. Tehát ebben az esetben is szükséges vevőinket arról értesíteni, hogy számlánk ellenértékét közvetlenül a faktortársaság számlájára utalja.
Tulajdonosi félelmek és a valóság
Az első lehetőség (engedményezés) nem a cégtulajdonosok kedvenc megoldása. Ez esetben ugyanis a vevőknél el kell érniük, hogy a bank által megjelölt elkülönített számlára utaljanak. Az érezhetik, hogy kiszolgáltatottak a vevő jóindulatának saját általános finanszírozásuk megteremtéséhez. (Ez részben tévhit, hiszen a hitel használata Széchenyi óta nem bűn, hanem a gazdálkodás természetes része, ha józanul használjuk…)
A második lehetőség, a faktorálás esetében optikailag teljesen más a történet. Ebben az esetben a vevőnek semmi kifogása nem lehet, hiszen a beszállító vállalkozás számlájának faktorálása nem jelent mást, hogy a bank azt az összeget előlegezi meg, mely 30, 60, vagy 90 nappal a teljesítés után kerül kifizetésre. A vevő tehát nem érezheti úgy, hogy ő hozzájárul a beszállító finanszírozásához.
Ha szeretnéd megtudni, hogy céged számára mekkora az az egészséges hitelnagyság, melyet a szigorú hitelbírálat után a bankok is hajlandóak megadni, használd a Bankmonitor hitel-kalkulátorát, vagy számold ki, hogy mekkora előfinanszírozási kerethez juthatsz egy adott vevőd esetében:
