Amennyiben már eldöntöttük, hogy privát banki kiszolgálásra vágyunk (és pénzünk is megvan rá), akkor még meg kell hoznunk egy nehéz döntést: melyik szolgáltatót válasszuk? Ezt első körben meghatározza, hogy mekkora likvid vagyonunk van erre a célra. Ha ez nem korlátozza jelentősen a választási lehetőséget, akkor jön az igazi dilemma: hogyan lehet különbséget tenni a hasonló szolgáltatók között? Mutatjuk, mi mentén lehet meghozni a döntést!
A bizalom
Kezdjük talán a legnehezebbel: melyik szolgáltatóban lehet megbízni? A méret mindenképpen valamilyen összefüggésben van ezzel (minél nagyobb, annál jobb), de nem ilyen egyértelmű ez a kapcsolat. Vegyünk egy egyszerű példát: a „Citi” nevét nevét mindenki ismeri, ugye? Hisz a világon szinte mindenhol ott van, 200 éve létezik. És ki ismeri a Rahn & Bodmer nevét? Magyarországon valószínűleg senki, vagy néhány tucat ember. Pedig az egyik legpatinásabb svájci privátbankról van szó, ami csaknem 270 éves. De nekik nem az a céljuk, hogy a világon mindenki ismerje őket, sőt! Kifejezetten örülnek, ha kevesen ismerik őket, arról viszont gondoskodnak, hogy azok, akik a célcsoportjukba tartoznak, tudjanak a nevükről.
Sokaknak fontos Magyarországon is, hogy közismert szolgáltatót válasszon, de míg az OTP-t mindenki ismeri, addig egy átlag befektetőnek lehet, hogy nem mond semmit a Concorde Alapkezelő, vagy a Gutmann neve, pedig a szakmán belül mindenki számára világos, hogy a hazai privátbankok krémjéhez tartoznak. Van néhány buktató, ami sűrűbben fordul elő egyes szolgáltatóknál, mint másoknál.
De akkor végül kiben is bízhatunk? A közismert nagyokban, vagy a manufaktúra-szerű kis rejtett kincsekben? Sajnos nincs egyértelmű válasz. Mindkettő csoportban lehetnek kontárok és szélhámosok, valamint tisztességes szolgáltatók is. Mi a magunk részéről azt tudjuk javasolni, hogy
- gyűjtsünk minél több személyes tapasztalatot az egyes szolgáltatókkal
- kérjünk ajánlást ismerőseinktől és
- hallgassunk meg független szakértőket is, például a Bankmonitor.hu pénzügyi tanácsadásának keretében
- kis összegekkel szerezzünk tapasztalatot az egyes szolgáltatóknál, próbáljuk ki őket!
A fenti négy forrásból valószínűleg már meg tudjuk majd állapítani, hogy ki lehet a megfelelő nekünk. Persze fontos, hogy a tanácsokat és tapasztalatokat a saját céljainkhoz, ízlésünkhöz és anyagi helyzetünkhöz mérjük. Ha egy vagyonos ember luxusautót vesz, akkor a legdrágább vadiúj sorozatgyártott Mercedes-t választja, egy kisszériás kézzel készült autóritkaságot, netán egy gyönyörű veteránt választ ugyanazért a pénzért? Ízlések és pofonok…
Hirdetés
Hirdetés
A vagyon mérete
Amennyiben egy meghatározott pénzösszegünk áll rendelkezésre, akkor ezáltal a kínálat is jelentősen szűkül. 50-60 millió forint alatt mindössze 5 szolgáltató közül válogathatunk Magyarországon. Ebben a kategóriában klasszikus vagyonkezelésre sajnos nem lehet számítanunk. Itt inkább érvényesül az az elv, hogy amennyi pénzünk van, azt a szolgáltatót választjuk, bár mi ettől inkább óva intenénk.
Szerintünk sokkal jobb több szolgáltatóhoz szétosztani a pénzünket, mint egy helyen tartani, csak azért, hogy valamelyiknél megüssük a privátbanki szintet. Ha van összesen 100 millió forintunk, mi sokkal előbb választanánk vele 3 különböző, 30 milliós, vagy 2 ötvenmilliós belépési korláttal rendelkező szolgáltatót, mint egy százmillióst. A szolgáltatásunk valószínűleg nem lesz olyan profi (a magasabb belépési korlátnak elvileg exkluzívabb szervízt is kell jelentenie), de a diverzifikáció miatt nagyobb biztonságban leszünk és lesz alkalmunk tapasztalatot szerezni, összemérni, hogy miben különbözik egyik szolgáltató a másiktól.
50-60 millió forint felett már találunk tanácsadás (amikor nekünk kell meghozni minden döntést) mellett vagyonkezelési szolgáltatást (amikor minden döntést meghoz helyettünk a vagyonkezelő) is. Aki már ekkora összeg felett rendelkezik, annak a méret már nem jelent jelentős korlátot. Természetesen a 100 milliótól (vagy épp az 1 millió eurótól) elérhető szolgáltatókról le kell mondanunk, de a többi között szabadon válogathatunk.
A privát banki szolgáltatás
Ha a méret problémán már átlendültünk, akkor el kell döntenünk, hogy milyen típusú privát banki szolgáltatásra vágyunk. Ha tanácsadás mellett döntünk, akkor is más szempontokat kell figyelembe vennünk, mint amikor klasszikus vagyonkezelésbe adjuk a pénzünket.
A tanácsadás esetén érdemes nem csak a szolgáltatás díját figyelembe venni. Itt (mint egy tranzakciós számla esetén) az összköltség is fontos. Mert hiába ingyenes a szolgáltatás, ha az értékpapír számla vezetési díja, illetve főként a befektetések vételi és eladási díja olyan magasra rúg, hogy összköltségben magasabb díjterheléssel számolhatunk, mintha a privát banki szolgáltatásért külön fizettünk volna.
Ráadásul a tanácsadás esetén nagyon fontos, hogy milyen alapok érhetőek el az adott szolgáltatónál. Ha csak a saját alapok közül lehet válogatni, akkor máris nehezebben találjuk meg az igényeinknek megfelelő alapot, mintha több alapkezelő nagy számosságú alapjai közül válogatnánk.
Ha fogékonyak vagyunk befektetési alapokon kívüli befektetésekre (pl. egyedi részvény), akkor fontos lehet, hogy milyen piacokat érhetünk el az adott szolgáltatóval, és mindezt mennyiért.
Ha túl sok saját, speciális termék (pl. strukturált termékek) szerepel az adott szolgáltató kínálatában, amit átlagemberként nehéz megérteni, ez is lehet intő jel. Természetesen itt is igaz a pénzügyi alapszabály, hogy csak olyan terméket szabad megvennünk, amit értünk is. Ha valamit nem értünk, az nem is lesz jó nekünk.
A vagyonkezelésnél más szempontokat kell figyelembe vennünk, amikor partnert választunk. Mivel ennél a fajta privát bankári szolgáltatásnál a vagyonkezelő fekteti be a pénzünket, kevésbé releváns az elérhető termékek köre. Sokaknak automatikusan beugranak a múltbeli teljesítmények, ami alapján meg lehet hozni a döntést. Valóban meg kell nézni a múltbeli teljesítményt, de nem azért, hogy a jövőben ezt várjuk a szolgáltatótól, hanem inkább azért, hogy mennyire konzisztens. Évről-évre kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, vagy ahogyan esett, úgy puffant? Hogyan kezelték a válságokat? Természetesen ehhez tudni kell, hogy hogyan alakultak a piacok az elmúlt időszakban, ami nem megy mindenkinek fejből. De egy ilyen nagy volumenű döntés előtt érdemes utána nézni ennek is.
Van még valami, ami ugyanolyan fontos, mint a múltbeli teljesítmény: milyen díjterhelés tartozik ehhez? Vagyonkezelés esetén érdemes a fix díjas szolgáltatások helyett a sikerdíjas szolgáltatók közül válogatni, hiszen ez biztosítja, hogy a vagyonkezelő ugyanúgy érdekelt legyen a vagyont gyarapítani. Természetesen a díjstruktúra sem lényegtelen. Fontos, hogy milyen referenciaértékekhez mérjük a vagyongyarapodást, és annak mekkora része illeti a szolgáltatót. Ha a referenciaindex extrém módon alacsony, míg a felvállalt kockázat magas, akkor gyakorlatilag minden egyes fillér nyereségből részesedik a vagyonkezelő, legyen az bármilyen alacsony (akár még inflációt el nem érő hozam is).
A díjakat illetően mi azt gondoljuk, hogy érdemes azt választani, akinek a díjstruktúrája minél egyszerűbb és átláthatóbb, mert tapasztalataink szerint sokan észre sem veszik, hogy a sok kicsi a költségek terén is sokra megy.
Teljesítményt tekintve pedig mi sokkal előbb választanánk azt, aki konzisztensen/stabilan, pl. válságévek alatt is tud egy kicsit alacsonyabb hozamot biztosítani, mint azt, aki átlaghozamban ugyan nagyon meggyőző, de a teljesítménye borzasztóan hektikus (nagy a hozamok szórása). Preferálnánk azokat a szereplőket is, akik a lehető leghosszabb múltat (track rekord) tudják elénk tárni hozam és szórás tekintetében. Ebben a szakmában tíz év nem feltétlenül nagy idő!
Természetesen a fentieken felül is vannak még szempontok, ami alapján meg lehet ítélni, hogy egy szolgáltató minőségi szolgáltatást nyújt-e? Ilyen lehet a privát bankár személye, a kockázatfeltáró nyilatkozat részletessége (itt is a minél részletesebb, annál jobb), a szerződéssel rögzített keretek pontossága. Minél több szempontot figyelembe veszünk, annál felelősségteljesebben tudunk dönteni a vagyonunk sorsáról.
