Sokan még mindig kételkednek, ha a nyugdíjpénztárakról hallanak, pedig ezernyi okot lehet rá mondani, hogy az önkéntes nyugdíjkasszák miért tekinthetők stabil bázisnak. A legerősebb érvünk, hogy úgy tekinthetünk a saját számlánkra, mintha egy lekötött betét lenne, vagyis a mi tulajdonunk, így az védelmet élvez. Akiben még mindig kérdőjelek lennének, azoknak összeállítottunk egy 10 pontos listát, ami végérvényesen pontot tehet az ügy végére.
Biztonság mindenek felett
Bármilyen megtakarításról is legyen szó, az egyik legfontosabb elvárás feléjük, hogy azt a pénzt, amit befizetünk és természetesen a kamatokat idővel megfelelő biztonsággal felvehessük. Különösen igaz ez a megállapítás az olyan hosszú távú megtakarításokra, amelyek az időskori jövedelembiztonságunkat szolgálják.
Az év végéhez közeledve többek között megnő az érdeklődés az önkéntes nyugdíjpénztárak iránt is, bár sajnos még mindig sok esetben felmerül az emberekben, hogy mennyire vannak biztonságban ezek az összegek és az állam esetlegesen elveheti-e az itt parkoltatott összegeket. Az azonnali válasz erre az, hogy 100%-os biztonságban vannak, a meglátásunk szerint a megtakarításunk „államosításának” esélye a zéróval egyenlő.
Hirdetés
Hirdetés
Az önkéntes nem egyenlő a kötelezővel
Nem lehet elégszer hangoztatni, hogy nincs egyenlőségjel a kötelező magánnyugdíjpénztárak és az önkéntes nyugdíjpénztárak között. Évekkel ezelőtt a kötelező rendszer került középpontba, a kormány olyan intézkedéseket hozott, ami miatt a rendszer teljesen elsorvadt. Erre azért volt meg a lehetőség, mert az 1997-ben létrehozott kötelező magánnyugdíjpénztárakba az állami járulékbevételek egy részét csatornázták át.
Az akkori kormány bevállalta, hogy a bér 6, majd később 8%-át egy külön feltőkésített rendszerbe helyezik, ami egyet jelentett megtakarítások hiányában az államadósság felhalmozásával. Volt létjogosultsága ennek a verziónak, hiszen igaz rövid távon adóssággal járt, de később az államnak kevesebb nyugdíjat kellett volna fizetnie, vagyis hosszú távon vett volna le terhet a válláról.
A válságot követően az állami bevételekre nagy szükség volt, és a döntés értelmében, az egész rendszert átalakították. A gyakorlatban arról volt szó, hogy azokat az összegeket vette vissza a kormány, amiről korábban lemondott, ebből a legnagyobb rész adósság-csökkentésre és nyugdíjak kifizetésére ment el. Cserébe ígéretet tett, hogy teljes jogú nyugdíjhoz juthat mindenki.
Az önkéntes nyugdíjpénztárakkal viszont semmi sem történt, a rendszer megmaradt, mert oda a saját és/vagy munkáltatói befizetések érkeznek. A leadózott bérünk a fedezete a pénztárakban lévő számláinknak, ugyanúgy, mint egy bankbetét, egy értékpapírszámla vagy bármilyen más megtakarítás esetében. Ergo, aki azt mondja, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári számlákat államosítani lehet, az ugyanezt a kérdést úgy is felteheti, hogy van-e valóságalapja, hogy a bankbetétek az államhoz kerüljenek.
Véleményünk szerint ez nem következhet be, vagy ha esetleg igen, akkor tökéletesen felesleges maga az alapkérdés, hiszen ehhez olyan méretű gazdasági és politikai drámának kellene bekövetkeznie, hogy nem a nyugdíj-megtakarításunk miatt kell aggódnunk. Tipikusan ilyen rendkívüli esemény lehetne például egy háború, egy természeti katasztrófa, egy járvány vagy egy államcsőd közeli helyzet. Erre senki sem készülhet fel, de nem is hinnénk azt, hogy ennek kellene minket vezérelnie, amikor egy nyugdíjcélú-megtakarításról döntünk.
Kalkulátorunkkal néhány másodperc alatt kiszámolhatod, hogy mekkora nyugdíj-kiegészítést kaphatsz! Óriási szükséged lesz erre, mert az állami nyugdíj arányaiban egyre kisebb lesz.
Lássunk még néhány biztosítékot a pénztárak mellett
1) A költségvetés helyzete az utóbbi években sokat javult, ma már olyan intézkedésekre is van pénz, mint a járulékcsökkentés. Az államadósság is kontroll alatt van, sikerült a hazai befektetői kört bővíteni, különös tekintettel a hazai lakossági befektetőkre. Ilyen fokú stabilitás mellett nincs szükség rendkívüli intézkedésekre.
2) A magánnyugdíjpénztári vagyon átadása mellett az is segíti a költségvetést, hogy az adók és járulékok teljes egészében befolynak, ezért is mondhatták azt a jegybank szakértői, hogy még 20 évig a nyugdíjkasszával nem lehetnek gondok.
3) A jövőben felértékelődik az öngondoskodás, mert a társadalom öregedése miatt az állami nyugdíjak kifizethetősége korlátokba ütközik. A világban sok helyen az tapasztalható, hogy egyre nagyobb teret engednek az egyéni nyugdíjmegtakarításoknak.
4) Bármilyen struktúráról is legyen szó, a nemzetközi szervezetek szerint is elengedhetetlen a több lábon álló nyugdíjrendszer és az önkéntes nyugdíjpillér fenntartása. Jelenleg ezt a pozíciót az önkéntes nyugdíjpénztárak töltik be, amelyek már több mint 20 éve vannak a piacon.
5) A régióban több országban is a „kötelező” pillért részlegesen vagy teljes egészében felszámolták, viszont a fentebb részletezett okok miatt egyik helyen sem került sor az önkéntes nyugdíjpillér átalakítására.
6) A kormányzati kommunikáció szerint is nagy szükség van az egyéni szerepvállalásnak, márpedig az állami támogatással együtt jelentős megtakarítás gyűlhet össze a pénztárakban. Csak egy példa, ha 25 évig havonta 15 ezer forintot teszünk félre, akkor a nyugdíjba vonuláskor 9,4 millió forintunk gyűlhet össze.
7) Nem feltétlenül kell csak nekünk takarékoskodnunk, a munkáltatók is bizonyos feltételek mellett részt vehetnek a rendszerben (az új cafetéria szabályozáshoz is lehet igazodni). A nemzetközi tapasztalatok alapján erre óriási szükség van, hiszen a legjobb nyugdíjrendszerű országokban is stabil bázisa van a vállalati nyugdíjprogramoknak.
8) A kötelező pénztárakat annak idején azzal támadták, hogy nem tudtak jó hozamot elérni. Az önkéntes nyugdíjpénztárak mára bebizonyították, hogy ha kapnak időt, akkor egy 2008-as válsághoz hasonló időszakot is át tudnak vészelni. Az utóbbi 10 évben az inflációt közel 3%-ponttal meghaladó hozamot értek el.
9) Az önkéntes nyugdíjpénztárak az egyik legfőbb vásárolói a magyar állampapíroknak, a szeptember végi adatok szerint 722 milliárd forint értékben tartottak ilyen papírokat, miközben a teljes vagyon 1216 milliárd forint volt.
10) Időzítés szempontjából a legjobb időszakban vagyunk, a következő másfél évtizedben lesz lehetőség a nyugdíjrendszerünk átszabására. Vélhetően a társadalom is könnyebben elvisel egy nyugdíjcsökkentés, ha a másik oldalról megvannak az öngondoskodási lehetőségek.
