Mostanra közismertnek mondható, hogy a nyugdíjrendszer súlyos fenntarthatósági problémákkal küzd. Amikor szó esik a várható nyugdíjkatasztrófáról, sokan emlegetnek egy időzített bombát. Mennyire találó ez a kifejezés? Mikor várható a nyugdíjbomba „felrobbanása”? Ebből a cikkből kiderül az összes részletkérdés!
A fejlett világ országaiban a nyugdíjrendszerek több pillérre is támaszkodnak. Ilyenek például az állami nyugdíj, a foglalkoztatói nyugdíjformák, illetve természetesen a saját megtakarítások. Magyarország több szempontból is sajátos helyzetben van. Egyrészt nálunk gyakorlatilag nem létezik a foglalkoztatói nyugdíjpillér, másrészt még viszonylag csekély a saját megtakarítások hatékonysága.
Ezek miatt a magyar nyugdíjasok rendkívüli mértékben ki vannak szolgáltatva az állami nyugdíjnak. Az állami nyugdíjak azonban messze elmaradnak a bérektől: az átlagos nyugdíj alig teszi ki az átlagbér 50%-át. Akit felkészületlenül ér a nyugdíjba vonulás, ő komoly életszínvonalbeli csökkenéssel lesz kénytelen megbirkózni. Érdemi javulás pedig sajnos a jövőben sem várható, hiszen a magyar nyugdíjrendszer is küzd a fenntarthatósági problémával.
Hirdetés
Hirdetés
Miért nem fognak jól működni a nyugdíjrendszerek?
A mostani helyzet súlyosságát a kedvezőtlen népesedési folyamatok okozzák. De volt idő, amikor még egyáltalán nem fenyegetett a nyugdíjkatasztrófa. Ezt mutatja be szemléletesen a KSH által közzétett hivatalos korfa: itt 1910-ig visszamenőleg lehet vizsgálni az ország demográfiai állapotát.
Az ábrákon nemenként különválasztva látható, hogy adott időpontban mekkora létszámúak voltak az egyes korosztályok. Az első kép az 1910-es helyzetet ábrázolja: a legszélesebb korosztály a gyermekeké volt, és az életkor emelkedésével fokozatosan szűkült a létszám.
A nyugdíjrendszerek szempontjából ilyen az optimális felállás. Az idősek kevesen vannak, ezért alacsonyan maradnak a nyugdíjkassza kiadásai. Ezeket a kiadásokat pedig könnyedén ki tudja termelni a lakosság, hiszen nagyon sokan vannak az aktív korú dolgozók. (Bár itt érdemes megjegyezni, hogy 1910-ben még nem létezett klasszikus nyugdíjrendszer Magyarországon.)
Az azóta eltelt 110 év sok változást eredményezett a demográfiában. Az életminőség javulása (például az orvostudomány gyors fejlődése révén) lehetővé tette, hogy sokkal többen megérjék az időskort. A 2020-as korfán már látszik, hogy a nyugdíjas korúak sokkal nagyobb arányt képviselnek a lakosságon belül, mint évtizedekkel korábban.
Ami a nyugdíjrendszer szempontjából problémát okoz, hogy közben jelentősen csökkent a termékenység, azaz kevesebb gyermeket vállal a társadalom. A termékenységi ráta jóval a kívánatos 2,1 alatt marad, és egyelőre a családpolitikai intézkedések hatása sem mutatkozik erősen. Ezáltal csak jóval kevesebb fiatal fog az idősödő generációk helyébe lépni: az ilyet nevezzük elöregedő társadalomnak.
Ez okozza tehát a nyugdíjrendszer kényszerű fenntarthatatlanságát: a törvények értelmében kellene nyugdíjakat fizetni, de a gyakorlatban már nem lesz elegendő adófizető a nyugdíjak kitermeléséhez. A harmadik ábra a várható jövőt mutatja. 40 év múlva valószínűleg így fog kinézni Magyarország korfája.
A helyzet még a mostaninál is súlyosabb lesz. Jelenleg még elmondhatjuk, hogy a lakosság legnagyobb része az aktív dolgozók táborát erősíti. 2060-ra már ez is megváltozhat: a legszélesebb korosztályok az akkori idősek közül fognak kikerülni. Ilyen körülmények között pedig a ma ismert nyugdíjrendszer nyilvánvalóan nem tud kiegyensúlyozottan működni.
Miket lehet tenni a probléma enyhítése érdekében?
Bevett módszer a fejlett országokban, hogy a nyugdíjkassza egyensúlyának megőrzése érdekében fokozatosan emelik a nyugdíjkorhatárt. Ez Magyarországon jelenleg is zajlik: idén még 64,5 évesen lehet nyugdíjba vonulni, 2022-től viszont 65 évre emelkedik a korhatár. Ezáltal lassítani lehet a nyugdíjas társadalom bővülését, valamint több ideig fizetik a járulékokat az idősödő dolgozók.
Az utóbbi években számos szigorítás történt a nyugdíjjogosultság megszerzésére vonatkozóan is, így némileg enyhült a nyugdíjkasszára nehezedő nyomás. Hosszú távon sokat spórol az állam a kivándorolt dolgozókon és például a katás vállalkozókon is: az ő alacsony közteherviselésük majd igen alacsony nyugdíjjogosultságot fog eredményezni számukra. (Igaz viszont, hogy az ő befizetéseik rövid távon nagyon is hiányoznak a nyugdíjkasszából.)
Végül fontos észben tartani, hogy már az Alaptörvényben is rögzítve van a kötelező szülőtartás intézménye. Bár kevés figyelmet kap a témakör, de eszerint a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről. Az állam minden bizonnyal így is készül arra az esetre, ha a nyugdíjhelyzet véglegesen tarthatatlanná válna.
Robban-e valamikor a nyugdíjbomba?
A fentiek alapján látható, hogy megállíthatatlanul menetelünk a nyugdíjkatasztrófa felé. De a gyakori megfogalmazással ellentétben nem robbanásszerű változásra kell számítani. A nyugdíjrendszer már jelenleg is évről évre gyengül, és ez a lassú folyamat tovább fog folytatódni. 2016-ban a Magyar Nemzeti Bank tanulmánya úgy látta, még 20 évig tekinthető megoldottnak a nyugdíjak finanszírozása. A 13. havi nyugdíj újbóli bevezetése óta azonban már nem feltétlenül lehet évtizedekben mérni a hátralévő nyugalmas időszakot.
Hogyan készülhetünk felelősségteljesen az idős éveinkre?
A mai aktív dolgozók számára az egyetlen felelősségteljes alternatíva a nyugdíj-előtakarékosság. Ezekkel a megtakarításokkal rendszeresen lehet pénzt félretenni, így az évek során jelentős tőke halmozódhat fel. Akik kellően korán elkezdik, és megfelelő összegeket takarítanak meg, ők majd stabil jövedelemre számíthatnak az állami nyugdíjon felül. A nyugdíjcélú megtakarításokra jelenleg 20%-os állami támogatás (SZJA-visszatérítés) is igényelhető, legfeljebb évi 280 000 forint értékben.
A legmegfelelőbb nyugdíjmegtakarítás kiválasztásában segítséget nyújthat a Bankmonitor kalkulátora.
