Az elmúlt években arról szóltak a hírek, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkánk. Mostanra azonban szintlépés történt, ugyanis több kutató szerint az AI fejlődése már az emberiség kihalásához vezethet. Mindeközben a reálgazdaságban egyelőre nyomát sem látni annak, hogy az AI érdemi hatással lenne a termelékenységre, ez pedig önmagában is felveti a kérdést, mennyire szól a mostani riasztás valódi biztonsági aggályokról és mennyire üzleti stratégiáról.
Az Anthropic mesterséges intelligencia (AI) fejlesztő cég egyik volt kutatója a napokban éles kritikával illette a techcégek felelőtlen AI fejlesztési tempóját. Az Anthropic kutatásvezetője erre reagálva ráerősített a félelmekre és hozzátette, hogy becslése szerint több mint 10 százalék az esélye, hogy a mesterséges intelligencia a következő évtizedben elpusztítja az emberiséget. Röviddel ezután az iparág csúcsvezetői, köztük az OpenAI és a Google DeepMind irányítói, valamint Elon Musk is csatlakoztak az Anthropic vezérigazgatójának felhívásához, amely a biztonsági kutatások érdekében az AI modellek fejlesztésének lassítását sürgeti.
Bár ezek a világvége hangulatú kijelentések ijesztően hatnak, a számok teljesen mást mutatnak. Évek óta hallgatjuk, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkánkat, de nemzetgazdasági szinten egyelőre még a termelékenység növekedésében sincs érdemi nyoma a technológia hatásának.
Hirdetés
Hirdetés
Eddig a munkahelyeinket féltettük
Az OpenAI 2023-as első publikus modelljének megjelenésekor sokan azzal riogattak, hogy a botok tömegesen fogják elvenni a munkánkat. Ezt a félelmet kezdetben igazolni látszottak azok a nagy amerikai leépítések, amelyeket a technológiai szektor cégei hajtottak végre az elmúlt években, ráadásul sok esetben kifejezetten a mesterséges intelligenciára hivatkozva. A valóságban azonban egészen más állhatott a háttérben.
A világjárvány idején ezek a vállalatok a digitális szolgáltatások iránti tartósnak hitt keresletrobbanásban bízva hatalmas toborzásokba kezdtek, az elmúlt időszaki leépítésekkel pedig csupán ezt a korábbi túlzott munkaerőfelvételt korrigálták. Az elbocsátásokat kényelmes volt számukra a mesterséges intelligencia fejlődésével indokolni, hiszen ezt a narratívát a tőkepiac is kifejezetten pozitívan értékelte a tőzsdei cégek esetében.
Ezt a képet támasztják alá a szélesebb amerikai munkaerőpiaci adatok is. Ha a mesterséges intelligencia valóban tömegesen szüntetné meg a munkahelyeket, akkor a munkanélküliségi rátának drasztikusan emelkednie kellett volna az elmúlt időszakban. Ehhez képest továbbra is historikusan alacsony szinten áll a munkanélküliség az Egyesült Államokban, a legutolsó augusztusi adatok szerint mindössze 4,1 százalékon. Felmerül tehát a kérdés, hogy ha a technológia nem az emberek munkáját veszi el, akkor vajon a meglévő munkaerőt teszi nagyságrendekkel hatékonyabbá? Ennek megválaszolásához a makrogazdasági termelékenységi statisztikákat érdemes közelebbről is megvizsgálni.
A közgazdaságtanban a gazdasági növekedést hagyományosan három forrásra szokás bontani. Az első a munkaráfordítás növekedése, ami azt mutatja meg, hogy hányan és mennyi munkaórát dolgoznak. A második a tőkeállomány bővülése, ide tartoznak például a gépek, a szoftverek, az épületek és az infrastruktúra. A harmadik forrás pedig az a rész, ami ezen két tényező kiszűrése után megmarad, ezt hívják teljes tényezőtermelékenységnek. Ez utóbbi mérőszám megmutatja, hogy ugyanannyi munkával és tőkével mennyivel több terméket vagy szolgáltatást lehet előállítani. A mutató ezáltal az innováció, a hatékonyabb szervezés és a technológiai fejlődés tényleges lenyomata. A különbségtétel azért fontos, mert ha egy vállalat egyszerűen csak több szervert vagy szoftverlicencet vásárol, az a tőke oldalán jelenik meg a számításban. Ez önmagában annyit jelent, hogy többet fektetnek be, nem pedig azt, hogy a meglévő munkaerő ténylegesen hatékonyabban dolgozik. Az igazi áttörést az jelenti, ha a termelékenység kezd el tartósan gyorsabban nőni, hiszen ez azt mutatja, hogy a mesterséges intelligencia valóban új értéket teremt a gazdaságban, nem csak drágább eszközöket ad a dolgozók kezébe.
Az adatok szerint egyelőre elmarad a fellendülés
A kapacitáskihasználtsággal korrigált teljes tényezőtermelékenység mutató négy negyedéves mozgóátlaga 0,42 százalékkal csökkent az Egyesült Államokban 2026 második negyedévében. Ahogyan az alábbi ábrán is látszik, az elmúlt évek termelékenysége messze elmaradt a 1,2 százalékos hosszútávú átlagtól és a korábbi technológiai boomok során látott értékektől.
Egyelőre tehát a termelékenységben nem látni hasonló mintázatot, mint például az internet 1990-es évek második felében tapasztalt felfutásakor. Akkoriban ugyanis ez a mutató több éven át tartósan a hosszú távú átlag felett tudott maradni, mire végül a 2000-es évek közepére lassulásnak indult.
A magyarázat valószínűleg az elterjedés sebességében keresendő. A gazdaságtörténeti tapasztalatok szerint egy új technológia iparágakon, foglalkozásokon és vállalatokon átívelő elterjedése rendkívül lassú folyamat, jellemzően 20-30 évet vesz igénybe. A számítógépek csak az 1990-es évek végén, két-három évtizeddel a feltalálásuk után jelentek meg érdemben a termelékenységi adatokban. Ehhez képest az, hogy a mesterséges intelligencia mindössze három-öt év alatt mérhető hatást gyakoroljon a teljes gazdaságra, történelmi léptékkel mérve szokatlanul gyors lenne.
Solow-paradoxon: az AI mindenhol látható, csak a számokban nem
A jelenség nem új keletű, és neve is van, mégpedig Solow-paradoxonnak hívják, a Nobel-díjas közgazdász, Robert Solow után, aki egy híres megjegyzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy
a számítógépek korszakát mindenhol lehet látni, csak épp a termelékenységi statisztikákban nem.
Akkoriban a mikroprocesszorok és a személyi számítógépek elterjedése ellenére az 1970-es évek közepe után a termelékenység növekedése lassulásnak indult, és csak közel két évtizeddel később, az internet elterjedésével gyorsult fel újra tartósan.
Idén februárban az amerikai Nemzeti Gazdaságkutató Iroda (NBER) csaknem 6000 vállalati felsővezetőt megkérdező felmérése is ezt a mintázatot igazolta vissza. A kutatás szerint a cégek 70 százaléka aktívan használ mesterséges intelligenciát, ennek ellenére több mint 80 százalékuk szerint az elmúlt három évben ez semmilyen mérhető hatással nem volt sem a foglalkoztatásra, sem a termelékenységre. Ugyanakkor a jövőre nézve továbbra is optimisták, a következő három évben 1,4 százalékos termelékenység-növekedést, 0,8 százalékos GDP bővülést és 0,7 százalékos létszámcsökkenést várnak a mesterséges intelligenciától. Vagyis az ígéret egyelőre inkább jövő időben, mintsem jelen időben létezik.
Miért pont most sürgetik a lassítást?
Mindezek fényében érdemes visszatérni a cikk elején említett hirtelen egyetértéshez. A legnagyobb technológiai cégek csak az idei évben nagyjából 800 milliárd dollárt költenek AI-infrastruktúrára, jövőre pedig ez az összeg elérheti az 1000 milliárdot is. Eközben a technológia üzleti megtérülése egyelőre komoly kérdőjeleket hordoz, a vezető AI fejlesztő vállalatok továbbra is masszívan veszteségesek.
Ez felveti a kérdést, hogy mi van akkor, ha a szabályozás sürgetése azért erősödött fel, mert a szektor szereplői attól tartanak, hogy a beruházásaik nem fognak időben megtérülni? Egy iparági szintű lassítás időt adhatna a monetizáción való munkára, miközben nem kellene a jelenlegi ütemben újabb és újabb tőkét a fejlesztésre költeni. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a biztonsági aggályok is valósak, azonban nehezen komolyan vehetőek, amíg a korábbi nagy ígéretek sem teljesültek.
Ami biztos, hogy mostanáig sem az apokalipszis, sem a termelékenységi csoda nem érkezett meg. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a mesterséges intelligenciának hosszú távon nem lesz érdemi hatása a munkaerőpiacra és a termelékenységre. A korábbi technológiai forradalmak tapasztalatai alapján inkább arról van szó, hogy ez a hatás jóval lassabban fog megmutatkozni, mint amit a jelenlegi hírek sugallnak. Ahogy a számítógépek és az internet esetében is évtizedekbe telt, mire a technológia valóban mérhető nyomot hagyott a statisztikákban, az AI esetében is inkább évek, mint hónapok kérdése lehet, mire ez bekövetkezik.
A munkánkat emiatt nem kell egyelőre féltenünk, ám a korábbi technológiai fejlődések alapján azt kijelenthetjük, hogy mindig azok a munkavállalók élveznek előnyt a piacon, akik rendszeresen képzik magukat és hatékonyan képesek használni az új technológiákat. Ezt bizonyítják gazdasági válságokat vizsgáló kutatások is, melyek szerint a gazdasági visszaesések jellemzően nem egyenletesen érintik a munkavállalókat, hanem aránytalanul nagyobb terhet rónak az alacsonyabb végzettségű dolgozókra.
Ha a gyors változások és a gazdasági bizonytalanság miatt mégis tartasz a munkahelyed elvesztésétől és hitellel is rendelkezel, érdemes előre felkészülnöd a váratlan helyzetekre. Egy hitelfedezeti biztosítás pontosan az ilyen időszakokban nyújt anyagi védelmet, mivel önhibán kívüli munkanélküliség esetén átvállalja a havi törlesztőrészletek fizetését a bank felé.
