Négy évtizednyi munka, több millió forintnyi befizetett adó és járulék, valamint a megnyugtató remény, hogy az állam méltó öregkort biztosít a ledolgozott évek után. A kíméletlen számok nyelvén ez 2026-ban 389 440 forintos induló nyugdíjat jelenthet egy átlagbért kereső magyar számára. A legnagyobb gond azonban nem is ez a kezdő összeg, hanem az a szellemi és pénzügyi csapda, ami közvetlenül a nyugdíjazás után vár ránk.
A negyvenes-ötvenes éveikben járó aktív dolgozók körében még mindig tartja magát egy csendes, de veszélyes illúzió. Azt gondolhatják: „Én becsületesen végigdolgoztam az életemet, havonta fizettem az adókat és a járulékokat, a társadalom és az állam majd gondoskodik rólam, ha eljön az ideje.”
Nos, a demográfiai és pénzügyi valóság kíméletlen. A Bankmonitor kalkulációja szerint annak, aki 2026-ban, 40 évnyi bejelentett, végig átlagbéres munkaviszony után vonul nyugdíjba, 389 440 forintos az induló állami nyugdíjra számíthat.
Első hallásra ez az összeg sokaknak talán nem tűnik rossznak. Elvégre csak kevéssel marad el a 2026. májusi, 436 ezer forintos nettó mediánbértől. A keserű igazság azonban az, hogy a valódi veszély nem a nyugdíjba vonulás legelső napján csapódik be, hanem az azt következő években, csendben és észrevétlenül.
Számold ki a Bankmonitor kalkulátorával, hogy neked várhatóan mennyi lesz az állami nyugdíjad!
A láthatatlan szegényedési csapda: a nyugdíjas olló
A magyar nyugdíjrendszer egyik legkedvezőtlenebb sajátossága, hogy míg a kezdő nyugdíjat a korábbi évek bérszintjének figyelembevételével állapítják meg, az első kifizetést követően az ellátás már nem követi a bérek emelkedését. A nyugdíj megállapítását követően az éves emelés főszabály szerint az inflációhoz igazodik, így a már megállapított nyugdíjak nem követik automatikusan a bérek emelkedését.
És pontosan itt nyílik ki az a bizonyos pénzügyi olló, amely lassan, de szisztematikusan darálja be az idős emberek megszokott életszínvonalát.
Amíg az aktív dolgozók fizetése a gazdasági növekedés és a munkaerőhiány hatására reálértékben is emelkedik – vagyis a bérek gyorsabban nőnek, mint az árak –, addig a nyugdíjasok járandóságának vásárlóereje lényegében változatlan marad. Ha van gazdasági növekedés, akkor az aktív társadalom évről évre jobban él, új technológiákat, magasabb színvonalú szolgáltatásokat és kényelmesebb életkörülményeket engedhet meg magának. A nyugdíjas viszont teljesen kireked ebből a fejlődésből. Még ha a sarki boltban ki is tudja fizetni a kenyeret és a tejet, a társadalmi átlaghoz képest évről évre szegényebbé, ezáltal pedig egyre kiszolgáltatottabbá válhat.
Tíz-tizenöt évvel a nyugdíjazás után az egykor büszke, átlagbérből élő szakember arra ébred, hogy a korábbi életszínvonala a múlté. Amit közvetlenül a nyugdíjazása után még természetesnek vett, az egy évtized elteltével akár luxussá is válhat.
Hirdetés
Hirdetés
Megoldást jelenthetne a vegyes nyugdíjindexálás
A probléma egyik lehetséges kezelési módja az lenne, ha a nyugdíjemelések meghatározásakor nem kizárólag az inflációt, hanem részben a keresetek emelkedését is figyelembe vennék.
A nemzetközi gyakorlatban alapvetően három indexálási modell létezik:
- Bérindexálás: a nyugdíjak a keresetekkel együtt emelkednek. Ez megőrzi a nyugdíjak bérekhez viszonyított értékét, de jelentősen nagyobb és nehezebben kiszámítható költségvetési kiadásokkal járhat.
- Árindexálás: a nyugdíjak az infláció mértékével emelkednek. Ez védi a vásárlóerőt, ugyanakkor nem engedi, hogy a nyugdíjasok automatikusan részesedjenek a reálbér-növekedésből. Magyarországon 2012 óta kizárólag a várható infláció alapján határozzák meg az év eleji nyugdíjemelést.
- Vegyes indexálás: az emelésben az infláció és a bérnövekedés is szerepet kap. Magyarországon korábban ilyen rendszerben működött az úgynevezett svájci indexálás.
Magyarországon korábban már alkalmaztak vegyes indexálási módszert, az úgynevezett svájci indexálást, amelyben 50 százalékos súllyal a bérek, 50 százalékos súllyal pedig az infláció változását vették figyelembe. A vegyes indexálással sem szűnne meg teljesen a lemaradás, de jelentősen mérséklődhetne.
Az állami nyugdíj mellett saját megtakarításra is szükség lehet
Az indexálás megváltoztatása politikai és költségvetési döntés, amelyet az egyéni megtakarító közvetlenül nem tud befolyásolni. Arra azonban van befolyása, hogy mekkora saját vagyonnal és rendszeres nyugdíjkiegészítéssel érkezik el az aktív évei végére.
Minél korábban kezd valaki megtakarítani, annál kisebb havi összegből építhet fel érdemi tartalékot. A saját megtakarítás nem helyettesíti az állami nyugdíjat, de csökkentheti annak kockázatát, hogy az időskori életszínvonal kizárólag az állami nyugdíjrendszer jövőbeli szabályaitól függjön.
A Bankmonitor nyugdíj-megtakarítási kalkulátorával megnézheted, hogy különböző havi befizetések mellett mekkora nyugdíjkiegészítést gyűjthetsz össze!
