A magyar kormány által elkészített Helyreállítási Terv alapján hamarosan fenntarthatósági nyugdíjreformokat vezetnek be. Ennek apropóján összegyűjtöttük, milyen tényezők segíthetnének a cél elérésében.
Mostanra már kevesen vitatják, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága hamarosan az elöregedő társadalmak egyik legégetőbb problémájává léphet előre. Magyarország sem kivétel ebből a szempontból, hiszen a hosszabbodó élettartam és az alacsony születésszámok következtében megváltozott a népesség korösszetétele.
Mennyire gyorsan öregszik a társadalmunk?
A demográfiai trendek vizsgálatakor három korcsoportra szokás osztani a lakosságot: a 14 évnél fiatalabbakra (gyermekek), a 15-64 évesekre (aktívak) és a 65 évnél idősebbekre (idősek). Hazánkban jelenleg kifejezetten szerencsés ez a felosztás, ugyanis az öregségi nyugdíjkorhatár éppenséggel szintén 65 év, azaz az időseket egyúttal nyugdíjas korúaknak is tekinthetjük – ennek később még lesz jelentősége.
A magyar társadalom korösszetétele az utóbbi évtizedekben jelentősen átalakult. Amint az alábbi ábrán látható, 1990-ben a gyermekek még a népesség 21 százalékát tették ki, az aktív korúak aránya 66 százalékra rúgott, míg a 65 évnél idősebbek a fennmaradó 13 százalékot alkották. Napjainkra azonban már jócskán felborult az egyensúly: az alacsony születésszámok miatt a gyermekek aránya 15 százalékra csökkent, az aktívak 65 százalékon tartják magukat, az idős korosztály pedig meglehetősen kiszélesedett (21%).
A vizuális szemléltetésnél még többet mond az „idősek eltartottsági rátája” mutatószám. Ezt a mutatót úgy számíthatjuk ki, hogy elosztjuk egymással az idősek (nyugdíjas korúak) és az aktív korúak létszámát. Az így kapott hányados alacsony értéke azt jelzi, hogy az idősek viszonylag kevesen vannak az aktívakhoz képest, míg magas értékű mutatószám esetén a társadalom erősen elöregedett.
Az ábrán az is látható, hogy az idősek eltartottsági rátája 1990-ben még 20 százalék körüli értéket vett fel, napjainkban már 30 százalék fölött jár, és 2050-re akár a 45 százalékot is elérheti! Ezt egyúttal úgy is értelmezhetjük, hogy a rendszerváltás idején még 5 aktív jutott egy idősre, mostanra ez a szám már 3 környékére csökkent, de a belátható jövőben az az állapot is elérkezhet, amikor már alig 2 aktív jut egy időskorú magyar lakosra. A társadalmunk tehát drasztikus ütemben idősödik, ez pedig alapjaiban kérdőjelezi meg az állami nyugdíjrendszer fenntarthatóságát.
Hirdetés
Hirdetés
Hogyan javulhatna a nyugdíjrendszer fenntarthatósága?
A folyó finanszírozású (vagy elterjedtebb nevén „felosztó-kirovó”) állami nyugdíjpillér csak akkor fenntartható, ha az adófizetők által befizetett járulékok fedezni tudják a nyugdíjkiadásokat. Kedvező demográfiai körülmények között – azaz alacsony időskori eltartottsági ráta esetén – ez nem okoz problémát.
Ezzel szemben egy elöregedő társadalomban előállhat az a helyzet, amikor az aktívak befizetései tartósan alulmúlják a megígért nyugdíjak kifizetéséhez szükséges összegeket. Az állami költségvetés számára ez rendkívül nagy terhet jelentene: ilyenkor (akár fájdalmak árán is) hozzá kell nyúlni a nyugdíjrendszer bizonyos paramétereihez.
A téma most azért is aktuális, mert a kormány által idén elkészített és nemrég nyilvánosságra hozott „Helyreállítási és Alkalmazkodási Terv” erős törekvésekről számol be ebben a kérdésben. Azt írják, a nyugdíjrendszer felülvizsgálatára kerül majd sor, többek között annak érdekében, hogy az elöregedés ellenére javuljon a költségvetés fenntarthatósága. A módosító intézkedések bevezetésének határideje 2025. március 31., azaz mostantól számítva bő két év alatt kell kidolgozni a nyugdíjreformokat.
1. Magasabb születésszámok
A nyugdíjrendszer fenntarthatóságát alapvetően javítaná, és ezáltal a jövőbeni nyugdíjreformok szükségességét is késleltethetné, ha lassulna a társadalom öregedése. Ez például akkor következhet be, ha a gyermekvállalási kedv nő, és emelkednek a születésszámok. A munkaerőpiacra belépő új adófizetők plusz bevételt jelentenek a nyugdíjkassza számára is, ez pedig komoly javulást eredményez a fenntarthatóság szempontjából.
Sajnos ezen a fronton éppen megtorpanni látszik a korábbi trend: 2010 óta jelentősen javultak a születési statisztikák, de idén feltehetően 5-6 százalékkal kevesebb magyar gyermek jöhet világra a tavalyi évhez képest.
2. A nyugdíjkorhatár emelése
A nyugdíjrendszer pénzügyi fenntarthatóságát az is elősegíti, ha bizonyos időközönként fokozatosan emelik a nyugdíjkorhatárt. A várható élettartamunk egyre hosszabb, az egészségben eltöltött évek száma szintén javul, ez pedig elvileg lehetőséget biztosít a fejlett világ országainak, hogy egyre magasabbra húzzák a nyugdíjba vonulásra jogosító életkori határt.
Ma Magyarországon 65 év az öregségi nyugdíj korhatára, de a Bankmonitor becslése szerint 2030-ban már 66 évre, 2040-ben pedig 67 évre is emelkedhet. (Ez utóbbi már az 1973-ban és annál később születettekre is vonatkozna.) Könnyen elképzelhető továbbá, hogy a nőket megillető korkedvezmény („Nők40”) sem lesz tartható a jelenlegi formájában, és előbb-utóbb ennek a feltételeit is szigorítják majd.
3. Feltőkésített pillérek megerősítése
Az OECD megállapításai szerint a magyar idősek összes jövedelmének csaknem 90 százaléka az állami nyugdíjból származik. Ez a saját régiónkban is kiugróan magas értéknek számít, és világviszonylatban is párját ritkítja, ezzel szemben más országok nyugdíjasai több bevételi forrásra támaszkodhatnak.
A probléma forrása a további nyugdíjpillérek hiánya: hiszen ma Magyarországon foglalkoztatói nyugdíjpillér gyakorlatilag nem létezik, az egyéni önkéntes megtakarítási lehetőségek kihasználtsága pedig még messze van a kívánatostól. (2019-től kezdődően az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás munkáltatói támogatására kedvezőtlenebb adózási szabályok vonatkoznak, ennek hatására erősen visszaestek a foglalkoztatók befizetései.)
Sokat segítene a nyugdíjrendszer helyzetén, ha a következő években megerősödnének a nyugdíjcélú megtakarítások pillérei, így csökkenne az idősek anyagi kiszolgáltatottsága az állam felé.
4. A nyugdíjszámítási módszer szigorítása
Sajnos nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy a nyugdíjrendszer fenntartható működtetése valamikor megkövetelné a nyugdíjszámítás feltételeinek rosszabbodását. Az induló nyugdíjak megállapítására alkalmazott metódus számos ponton módosítható oly módon, hogy a végeredmény a nyugdíjigénylők számára kedvezőtlenebb legyen. Természetesen az ilyen jellegű szigorítások nem élveznének nagy társadalmi támogatottságot, ezért a tényleges kockázat valószínűleg alacsony.
Sor kerülhet azonban valamilyen felső „nyugdíjlimit” meghatározására, a kiugróan magas állami nyugdíjak megszaporodását megelőzendő. Ennek a kárvallottjai azok lennének, akik nagyon magas bejelentett jövedelmekre tettek szert életük során, így a mostani nyugdíjrendszerben luxusnyugdíjra számíthatnának.
Év végéig még elcsíphető az állami támogatás
A nyugdíjprobléma megoldása az államnak és az állampolgároknak közös érdekük. Éppen ezért a nyugdíjcélra megtakarítók már sok éve igénybe vehetnek támogatást – ezzel ösztönzi az állam az öngondoskodási kedv erősödését. A támogatás módja személyi jövedelemadó-visszatérítés, így alapesetben azok jogosultak rá, akik fizetnek SZJA-t. A Bankmonitor kérdésére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal közölte, hogy a 2021-es évben 820 ezer fő részesült ilyen támogatásban.
Minden évben a befizetések 20 százalékának megfelelő pénzösszeg (de legfeljebb évi 280 ezer forint) igényelhető vissza az adóból ezen a jogcímen. Aki például évente 500 ezer forintot tesz félre nyugdíj-előtakarékosságra, ő évi 100 ezer forinttal lehet gazdagabb az állami támogatásnak köszönhetően. Fontos, hogy a támogatás csak az adott naptári évben befizetett összegek után jár, tehát az utolsó percekben vannak a megtakarítók. Aki még idén elkezdi az előtakarékosságot, már a jövő évi adóbevallás során részesedhet a 20 százalékos támogatásban.
