Egy friss demográfiai tanulmány is felhívja a figyelmet arra az égető problémára, amelyet társadalmunk elöregedése jelent. Az alacsony születésszám miatt a következő évtizedekben fájdalmas lépésekre lehet szükség az állami nyugdíjrendszer egyensúlyának fenntartásához. Hosszú távon számítanunk kell a nyugdíjkorhatár további emelkedésére is.
A Magyarországot sújtó demográfiai válság egyik legfőbb jele, hogy a népesség majdnem 500 000 fővel csökkent a 2001-es népszámlálás óta. Ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi 20 évben történelmi mélységben volt a születések száma. Ilyen körülmények között nem lehet elkerülni a társadalom elöregedését, ami nagyon rossz hír a mai aktívak számára. Ugyanis ők azok, akiknek így veszélybe kerül a nyugdíja – és a jelenlegi trendek alapján a helyzet csak rosszabbodni fog! Könnyen elképzelhető, hogy a közelgő nyugdíjkatasztrófát csak a korhatár jelentős emelésével lehet majd megállítani.
Hirdetés
Hirdetés
Mik a főbb demográfiai trendek Magyarországon?
A magyar társadalom demográfiai helyzetével foglalkozó egyik friss tanulmány szerint az utóbbi évtizedekben súlyos elöregedésnek lehettünk tanúi. Jelenleg körülbelül 30 nyugdíjas korú jut száz aktívra, de ez az érték a következő évtizedekben 50 fölé fog kúszni. A helyzeten hosszabb távon segíthetne a születésszám emelkedése, de sajnos továbbra is alacsony a gyermekvállalási kedv. Nagyjából 2,1-re tehető az a teljes termékenységi ráta, amellyel biztosítható a társadalom reprodukciója, azonban a magyar érték 2020-ban alig 1,55 körül alakult.. A népesség múltbeli korösszetételét, illetve az erre vonatkozó előrejelzéseket az első ábra szemlélteti.
Látható, hogy Magyarország a következő néhány évtizedben komoly népesedési kihívásoknak néz elébe. Ha a jelenlegi trend fennmarad, akkor az aktív korosztály létszámának 1,9 millió fős csökkenésére kell számítani, míg az idősek 800 ezer fővel többen lesznek. A két csoport aránya, azaz az idősek eltartottsági rátája drasztikusan növekedni fog: ez pedig elkerülhetetlenül a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságához vezet. Nyilvánvaló, hogy a mai fiatalok nem lesznek képesek kitermelni a szüleik generációjának nyugdíját, legalábbis nem olyan mértékben, ahogyan idáig megszokhattuk.
Mi fog történni így a nyugdíjakkal?
A felmérések folyamatosan megerősítik, hogy a legtöbben arra számítanak, hogy majd az állam gondoskodik a megélhetésükről idős korukban. Az „állam” azonban nem egy tőlünk független szervezet: a nyugdíj csak a mindenkori aktívak által befizetett adókból és járulékokból finanszírozható. Hiú ábránd tehát arra számítani, hogy a jövő évtizedek nyugdíjasai is ugyanolyan szintű ellátásban részesülnek majd, mint a mai idősek. Hiszen az idő előrehaladtával egyre kevesebb adófizetőnek kell majd eltartania egyre több nyugdíjast. (Megjegyzendő, hogy a nyugdíjasok közül jelenleg is nagyon sokakat fenyeget az elszegényedés: 2020-ban az átlagnyugdíj körülbelül havi 150 000 forint volt.)
Fontos még megemlítenünk, hogy a nyugdíjkassza már jelenleg is erősen veszteséges. A nyugdíjak fedezetéül szolgáló adó- és járulékbevételek már 2022-ben sem fedezik az összes fizetendő nyugdíj értékét. Ilyen esetben a nyugdíjtörvény azon rendelkezése lép életbe, miszerint a nyugdíjkassza hiányát más állami bevételekből kell kipótolni. Azaz az idősek mindenképpen megkapják az őket megillető (jellemzően szerény) havi járadékot, de emiatt más állami feladatok szorulnak háttérbe.
Hogyan lehetne megoldani a nyugdíjproblémát?
Ennek a problémának az orvoslására alapvetően két megoldást lehet alkalmazni. Az egyik a nyugdíjak csökkentése, a másik a korhatáremelés. A kettő közül talán kevésbé életszerű a nyugdíjak csökkentése, hiszen a nyugdíjszámítási metódus egyértelműen meghatározza, hogy kinek mennyi nyugdíj jár majd, amikor visszavonul. Az induló nyugdíj megállapítása után ráadásul minden évben emelni kell ezeket a járadékokat, annak érdekében, hogy megőrizzék a reálértéküket.
A korhatáremelés viszont nagyon is elképzelhető intézkedés. A legutóbbi korhatáremelés-sorozat éppen most fejeződött be: 2022. január 1-től 65 évre emelkedett az alapértelmezett nyugdíjba vonulási kor, azaz korkedvezmény nélkül legkorábban ennyi idősen kaphatnak az igénylők állami nyugellátást. (A férfiakra és a nőkre egyaránt ez a korhatár vonatkozik, de kivételt képez ez alól a „Nők 40”, melynek keretein belül a legalább 40 évnyi szolgálati idővel rendelkező nők 65 éves koruk előtt is nyugdíjba mehetnek.)
Milyen magasra kellene emelni a nyugdíjkorhatárt?
Annak érdekében, hogy a következő évtizedekben is megmaradjon a nyugdíjkassza egyensúlya, továbbra is a korhatár fokozatos emelésére lenne szükség. A KSH demográfiai előrejelzéseiből meg lehet becsülni, hogy milyen tempóban kellene majd emelni a nyugdíjkorhatárt, ha például az idősek eltartottsági rátáját a mostani szinten (kb. 30%) szeretnénk tartani. A második ábra ezt a becslést mutatja be.
Látható, hogy a társadalom elöregedése miatt a nyugdíjkorhatárt is egyre magasabbra kellene tenni, hogy az idő előrehaladtával ne omoljon össze a nyugdíjrendszer. A nyugdíjas korúak és az aktívak mai arányát csak úgy lehetne fenntartani, ha 2030-ban már 66 év lenne a korhatár. 2040-re pedig – azaz mire a mai 46 évesek nyugdíjba mennének – már még tovább, 67 évnél kellene meghúzni ezt a vonalat. Könnyen elképzelhető az is, hogy néhány évtized múlva már a 70-75 évet is elérheti a magyar állami nyugdíjrendszer korhatára. (Addigra természetesen a „Nők 40” sem lesz fenntartható a mai formájában.)
Hogyan úszhatjuk meg egyénileg a korhatáremelést?
Egyéni szinten az állami nyugdíjkorhatárra nincs sok ráhatásunk. Ezt egy külső tényezőnek kell tekintenünk az életünkben, amelyhez alkalmazkodnunk kell, miközben kialakítjuk a saját időskori pénzügyi stratégiánkat. Jó hír, hogy mindenki gondoskodhat arról, hogy akár a korhatár betöltése előtt is vissza tudjon vonulni a munka világából. Ehhez nincs szükség másra, mint kellő mennyiségű privát megtakarításra: ebből az állami nyugdíjunkat is kiegészíthetjük, de a korhatár betöltése előtt is felhasználhatjuk megélhetési kiadásaink fedezésére. (Létezik olyan nyugdíjmegtakarítás, amelyre nincs hatással az állami nyugdíjkorhatár emelkedése.)
A nyugdíj-előtakarékosság különböző típusai igen népszerű megtakarítási formának számítanak. Ma Magyarországon kb. 1,1 millió főre tehető az önkéntes nyugdíjpénztári tagok száma, de több mint 400 ezren rendelkeznek nyugdíjbiztosítással, és kb. százezres nagyságrendben képviseltetik magukat a NYESZ-számlák tulajdonosai is.
Ugyanakkor az aktív dolgozók létszáma bőven meghaladja a 4 milliót, tehát még mindig rengeteg embernek nincs semmilyen nyugdíjcélú megtakarítása. Sajnos nekik jóval kisebb az esélyük arra, hogy érdemben javíthassanak a saját időskori anyagi helyzetükön.
Hogyan lehet választani a nyugdíjmegtakarítások közül?
A három nyugdíjmegtakarítás (ÖNYP, nyugdíjbiztosítás, NYESZ) közös tulajdonsága az állami támogatás: a megtakarítók évente 20%-os (legfeljebb 280 000 forintos) adóvisszatérítésre jogosultak a befizetéseik után. Ezen túlmenően azonban számos különbség van a három konstrukció között, ezért mindenképpen megfontoltan érdemes választani. Kérdés esetén keressünk fel egy hozzáértő pénzügyi tanácsadót, aki segít a jó döntés meghozatalában, és felhívja a figyelmünket az előnyökre és az esetleges buktatókra.
Az optimális nyugdíjmegtakarítás kiválasztásához első lépésként használd a Bankmonitor kalkulátorát!
