Arról már régóta megy a vita, hogy mi tesz gazdaggá egy országot, és a történelmi tapasztalatok alapján sejteni is lehet milyen tényezők befolyásolják ezt leginkább. Sikersztorinak mondható például a távol-keleti gazdaságok szárnyalása, vagy néhány nyugat-európai ország hihetetlen fejlődése, de negatív mintaként hozhatók fel a latin-amerikai országok. Az már más kérdés, hogy egy ország milyen úton indul el, és milyen példát tűz ki maga elé. Az Alapblog írása szerint a hazánkban lezajló folyamatok alapján eldönthető, hogy hazánk melyik csoportba tartozik.
A múlt tapasztalatai alapján könnyen találunk olyan országokat, amelyek viszonylag rövid idő alatt rohamos fejlődésen mentek keresztül. Ilyen az NSZK hihetetlen gyors ütemű fejlődése a 2. világháború után, de példaként fel lehetne hozni Szingapúr, Dél-Korea, vagy Hongkong esetét is. Közös ezekben a példákban, hogy a magas szintű oktatás, jól működő intézményrendszerek, kiszámítható szabályozási háttér minden esetben a fejlődés motorját jelentették. Ellenben könnyen találni olyan példát is, ahol az egyéként természeti erőforrásban hihetetlenül gazdag országok a kialakuló instabil politika, nem megfelelő intézményrendszer miatt még mindig nem kecmeregtek ki a szegénységből (latin-amerikai, afrikai országok).
Feltehetjük a kérdést, hogy hazánk vajon melyik mintát követi. Zsiday Viktor befektetési szakember véleménye szerint inkább a latin-amerikai modellhez hasonlítható a jelenlegi gazdasági, politikai folyamatok által felvázolt pálya (az EU-s pénz a mi olajunk, haveri kapitalizmus). Mondani sem kell, hogy ez azért lehet veszélyes, mert hosszú távon a társadalom számára is káros hatásokkal jár, továbbá erős fellendülési, és hosszú visszaesési ciklusokkal tarkított gazdaság kialakulását eredményezi. A további részletekért érdemes elolvasni az Alapblog „Mitől lesz gazdag egy ország” című írását.
