Sokan várnak el osztrák vagy skandináv szintű állami védőhálót a nyugdíjas éveikre, de a gazdasági realitás mást mutat. Miért nem fenntartható hosszú távon az állami nyugdíjrendszer jelenlegi színvonala az elöregedő társadalomban, és hogyan tesz félre a 18–35 éves korosztály egy tudatos része átlagosan havi 47 444 forintot, hogy megteremtse a saját jólétét?
Magyarország komoly demográfiai és gazdasági kihívások elé néz a következő évtizedekben, amikor az állami nyugdíjrendszerről van szó. A születésszám csökkenése és a várható élettartam folyamatos növekedése miatt a társadalom egyre nagyobb részét fogják kitenni az időskorúak. Bár az elmúlt években jelentős állami támogatásokkal próbálták ösztönözni a gyermekvállalást, ezek az intézkedések inkább csak előrehozták a születéseket, de a hosszú távú elöregedési trendeket nem tudták érdemben megfordítani vagy lassítani.
Ennek a demográfiai helyzetnek a teherbírói a mai fiatalok lesznek. Ahhoz azonban, hogy megértsük a rendszer korlátait, érdemes tisztába kerülni néhány alapvető gazdasági realitással.
A skandináv jóléti állam illúziója
Gyakran találkozni azzal a reális igénnyel, hogy az államnak európai (osztrák vagy skandináv) szintű szociális biztonságot kellene nyújtania a nyugdíjasok számára. A valóság viszont az, hogy Magyarország nem egy gazdag ország: csak nagy erőfeszítéssel tudna egy ilyen bőkezű rendszert fenntartani. Ezen a problémán a magasabb adók vagy az erősebb állami újraelosztás sem tudna segíteni: az ország által megtermelt összes javak mennyiségét kellene érdemben növelni ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer olyan bőkezű lehessen, mint nyugati szomszédainknál.
Az állami nyugdíjrendszer természetesen a jövőben is megmarad, a kérdés csak az, hogy mekkora megélhetést biztosít majd. A jelenlegi kilátások szerint az egy nyugdíjasra jutó állami összeg reálértéke alacsony lesz. Nem azért, mert az állam „gonosz” lenne, hanem a tiszta matematika miatt: a megtermelt javak után beszedett adót sok időskorú között kell majd felosztani.
75% aggódik, de csak 17% cselekszik
Az OTP Pénztárak reprezentatív felmérése rávilágított egy éles ellentmondásra: a 18–35 éves fiatalok háromnegyede (75%-a) már aktívan gondolkodik a nyugdíj kérdésén, ám ténylegesen mindössze 17%-uk takarít meg erre a célra. A többség tehát tisztában van a veszéllyel, de halogatja a döntést.
A Bankmonitor adatai azt mutatják, hogy a tudatos kisebbség nem bízza a véletlenre a jövőjét. Azok a 18–35 év közötti fiatalok, akik a Bankmonitornál érdeklődnek a nyugdíj-megtakarítások iránt, átlagosan havi 47 444 forintot terveznek félretenni.
Ekkora havi megtakarítással már komoly tőke építhető fel, miközben a 20%-os állami adó-visszatérítés is kihasználható. Évi közel 570 000 forint befizetésével ugyanis a NAV minden évben 114 000 forint adójóváírást utal vissza közvetlenül a megtakarítási számlára.
Ráadásul azoknak a fiataloknak sem kell lemondaniuk erről az állami támogatásról, akik a 25 év alattiak SZJA-mentessége vagy katás egyéni vállalkozásuk miatt nem fizetnek visszaigényelhető adót. A nyugdíjbiztosítási konstrukciókban a szerződő (aki fizet, pl. szülő vagy SZJA-t fizető adózó házastárs) és a biztosított (ezen esetben az SZJA-t nem fizető fiatal) elválhat egymástól. Így a családtag a te javadra igényelheti vissza a 20%-os adójóváírást a saját adójából.
A gazdasági realitás egyértelmű: az állam helyett nekünk kell gondoskodnunk a saját jólétünkről. Kezdd el időben, tedd meg az első lépést havi 20 000 vagy 30 000 forinttal, és zsebeld be az állami támogatást!
