Életbiztosítást kötni komoly felelősségvállalás: azt ígérjük szeretteinknek, hogy halálunk esetén nem kell majd anyagi gondokkal küzdeniük. A döntés előtt érdemes végiggondolni, mekkora összegre lesz szüksége családunknak, ha mi már nem tudunk gondoskodni róluk. Vajon elegendő-e az az összeg tíz-húsz év múlva is, amelyet ma kielégítőnek tartunk? A válasz a legtöbb esetben: nem – ha nem számolunk a szerződéskötés előtt, és tudatosan nem gondoskodunk az értékmegőrzésről. Fórizs Tünde írása
A legtöbben alábecsülik a szükséges életbiztosítási védelem nagyságát. Nemcsak a szerződéskötéskor fontos ez a kérdés, hanem menet közben is érdemes foglalkozni azzal, hogy mekkora védelmet nyújt valójában egy évekkel, évtizedekkel ezelőtt kötött kötvény. Az infláció, a bérek változása és az életkörülmények fejlődése mind-mind kikezdik a gondosan meghatározott biztosítási összeget – ha nem teszünk ellene.
Hirdetés
Hirdetés
Rendszeres jövedelmünk hányszorosát érdemes biztosítani?
Az egyik leggyakrabban alkalmazott ökölszabály szerint az életbiztosítás összege legyen legalább a 3–5 éves bruttó jövedelemnek megfelelő összeg. Ennél pontosabb képletet kapunk, ha figyelembe vesszük a konkrét anyagi kötelezettségeket:
- fennálló jelzáloghitel,
- nevelésre szoruló gyermekek száma és kora,
- az eltartott hozzátartozók megélhetési igényei.
Egy praktikus számítás: adjuk össze a fennálló adósságokat, a következő 10 évben várható megélhetési kiadásokat és egy biztonsági tartalékot. Az eredményt érdemes a jelenlegi havi kereset 60–80-szorosában meghatározni – ez egy átlagos magyar dolgozó esetén jellemzően 35-45 millió forint közé esik.
Fontos szempont a béremelkedés figyelembevétele is. Karrierünk elején jellemzően sokkal kevesebbet keresünk, mint annak csúcsán. Ha a biztosítási összeget a jelenlegi jövedelmünkhöz igazítjuk, néhány év múlva – magasabb életszínvonal, esetlegesen nagyobb hitel, több felelősség esetén – az alulbiztosítottság csapdájába eshetünk. Érdemes már az induláskor a várható 5–10 éves jövedelemszintünket alapul venni.
A pénz értéke nem állandó
A hosszú futamidejű biztosítások egyik legkézzelfoghatóbb veszélye az infláció. Magyarországon az elmúlt évtizedekben az infláció évi átlagos szintje 3–5% körül alakult, egyes időszakokban azonban ennél jóval magasabb volt.
Ilyen mértékű pénzromlás figyelembevételével egy 20 millió forintos életbiztosítás szolgáltatása az alábbiak szerint veszít értékéből:
Ha tehát ma 20 millió forintra kötünk biztosítást, és húsz év múlva következik be a biztosítási esemény, a kedvezményezettünk reálértékben csupán 6–11 millió forintnak megfelelő vásárlóerőhöz juthat hozzá – az infláció mértékétől függően. Elegendő lesz-e ez a hitel törlesztésére, a gyerekek nevelésére, az életszínvonal megőrzésére? Valószínűleg nem.
Egy mai 20 milliós biztosítási összeg húsz év múlva – ha közben nem indexálják (vagyis nem emelik minden évben az infláció mértékével) – reálértékben kevesebb mint felét érheti annak, amit ma képvisel. Ez a különbség sokszor az otthon elvesztését vagy a gyerekek jövőjének feladását jelenti.
Hogyan védekezhetünk az értékvesztés ellen?
Szerencsére több bevált módszer is létezik arra, hogy a biztosítási összeg hosszú távon is valódi védelmet nyújtson.
- Indexálás: sok biztosító kínál ún. inflációkövető záradékot, amelynek keretében a biztosítási összeg – és ezzel párhuzamosan a díj – évenként automatikusan emelkedik, jellemzően a KSH által mért fogyasztói árindex alapján. Ez az egyszerűbb megoldás: egyszer beállítjuk, és a rendszer elvégzi a „karbantartást” helyettünk.
- Eleve magasabb összegre kötés: aki nem szeretne indexált biztosítást, az tudatosan tervezhet úgy, hogy a biztosítási összeget eleve 20–30%-kal magasabbra határozza meg, mint a jelenlegi szükséglet. Ezzel egy évtizednyi inflációs hatást „előre beemel” a kötvénybe. Hátránya, hogy a bérek emelkedésével nem tart lépést, és húsz év után így is alulbiztosítottá válhat.
- Második biztosítás kötése: életünk nagy fordulópontjain – lakásvásárlás, gyermekvállalás, fizetésemelés – érdemes felülvizsgálni a meglévő fedezetet. Ha az már nem elegendő, egy párhuzamos, új kötvény megkötése egyszerű és rugalmas megoldást jelent. A két biztosítás egymás mellett futhat; az újabb rövidebb futamidőre is köthető.
Az indexálás nem luxus, hanem a biztosítás alapvető értékének megőrzése. Aki ma indexálás nélkül köt biztosítást, az valójában évről évre kevesebb védelmet vásárol – csak ezt a folyamatot nem látjuk az évfordulós levelekben.
A felülvizsgálat, mint szokás
A legokosabb hozzáállás a biztosítási összeghez nem az, hogy egyszer gondosan meghatározzuk, majd elfelejtjük. Legalább ötévente, illetve minden jelentős életesemény alkalmával érdemes újra átgondolni:
- elegendő-e még a meglévő fedezet
- belefér-e a büdzsénkbe egy magasabb összegű kötvény
- szükség van-e egy kiegészítő biztosításra.
A biztosítási összeg meghatározása nem egyszeri döntés, hanem folyamatos odafigyelést igénylő pénzügyi feladat. Azok a családok járnak a legjobban, amelyek nem csupán megkötnek egy életbiztosítást, hanem rendszeresen karbantartják azt – az inflációval, a bérek emelkedésével és az élethelyzet változásával lépést tartva.
Az életbiztosítás összegének meghatározása tehát nem egy egyszeri döntés, hanem folyamatosan karbantartandó pénzügyi védelem. A legtöbben alulbiztosítják magukat, mert nem számolnak az inflációval, a jövedelemnövekedéssel és az élethelyzet változásával. Egy ma megfelelőnek tűnő összeg évtizedek alatt könnyen elértéktelenedik, így nem nyújt valódi biztonságot a családnak.
A megoldás: tudatos tervezés, rendszeres felülvizsgálat, és az értékmegőrzést biztosító eszközök – például indexálás – alkalmazása.
Ne bízd a véletlenre, gondold át még ma pénzügyi védelmedet, és válassz olyan életbiztosítást, ami valóban kitart a jövő kihívásai mellett is!
