A mai napon arra a hírre bukkantunk kedvelt pénzügyi hírportálunkon, a Portfolio.hu-n, hogy a magyar befektetési alapokban lévő vagyon 40%-a pénzpiaci alapban van, mely jól mutatja, milyen alacsony a lakosság kockázatvállalási hajlandósága. Mi egy kicsit máshogy látjuk, de nézzük először a hírt:
„A magyar lakosság kockázatvállalási hajlandóságát jól mutatja, hogy a befektetési alapokban kezelt vagyon 40 százaléka pénzpiaci alapokba van, amelyek leginkább betétet vásárolnak, miközben a régióban népszerű kötvény vagy vegyes alapok itthon nem tudtak igazán nagy részarányt elérni.” Forrás >>
Bemelegítésként érdemes megemlíteni, hogy a cikkben említett 3000 milliárd Ft feletti vagyon tartalmaz intézményi befektetők által tartott befektetési alapokat (illetve ezek jegyeit) is. A lakosság által tartott befektetési alapok összvolumene az MNB statisztikái szerint a félév végén valamivel több, mint 2100 milliárd Ft-ot tettek ki. Ha pusztán erre a volumenre nézzük a pénzpiaci alapok súlyát, akkor a 40%-nál még nagyobb értéket kapunk. Az EFAMA, az alapkezelők európai szövetségének statisztikái szerint a fejlett piacokon 25%-os arányt képvisel a pénzpiaci alapok súlya, így valóban jelentős eltérésről van szó.
Mindazonáltal az ok-okozati összefüggés talán egy picit más. Mi azt vélelmezzük, hogy hazánkban a pénzpiaci alapok portfóliója jelentős mértékben tart bankbetéteket, illetve banki forrást képező eszközöket, így ezek forrásképző szerepe miatt a bankfióki értékesítésben lényegesen preferáltabb pozícióba kerül a pénzpiaci alap, mint a kötvényalap. Ha tehát a banki pult túloldalán a lakosság jelentős részét a – a forrásszükséglet megoldása miatt – a pénzpiaci alapok felé orientálják, akkor ennek hatása lényegesen nagyobb lesz a teljes állomány megoszlására, mint a befektető vélt, vagy valós kockázattűrő képessége.
Tömören: a banki értékesítési logika miatt ilyen magas a pénzpiaci alapok aránya.
