Néhány éve még nyugodtan parkoltathattuk a megtakarításunk betét helyett pénzpiaci alapban, viszont mostanra a helyzet megváltozott. A nulla közeli elérhető hozamok és a költségek miatt jövő hónapban többen is elengedik a tőkevédelmet. Ráadásul nem túl jók a kilátások, hozzá kell szokni ahhoz, hogy itt is veszteséget szenvedhetünk el, amire korábban nem volt példa.
Egyre többen veszteségesek az alapoknál
A jegybanknak az utóbbi fél évben sikerült elérnie, hogy soha nem látott szintre szorítsa le a pénzpiaci hozamokat. Miközben a jegybanki alapkamat 0,9 százalékon tartózkodik, addig a mindenki által megvásárolható 3 hónapos állampapír hozama 0,07%, de a bankok sem hiteleznek egymásnak 0,21%-nál drágábban ugyanezen az időtávon.
Mindennek hatására viszont jelentősen szűkült a befektetők mozgástere, különösen azoké, akik a betétek helyett keretek maguknak alternatív lehetőséget. Sokáig az állampapírok mellett a pénzpiaci alapok voltak azok, melyek ezt a szerepet betölthették, viszont az utóbbi időszakban kétségtelenül kiszorultak a potenciális versenytársak közül.
Az éremnek csak az egyik oldala, hogy a befektetők a pénzpiaci alapokat elkerülik, míg a másik, hogy az alapkezelők is szorongatott helyzetben vannak. Az alapok sajátossága, hogy meghatározott befektetéseket érhetnek el, egy pénzpiaci alap nem tehet mást, mint a nála lévő vagyont leköti betétként és/vagy állampapírt vásárol.
Értelemszerűen a lakossági állampapírokat nem vásárolhatják meg, így marad számukra az állampapírpiacnak az a része, ahol más nagybefektetők is jelen vannak, például az utóbbi hónapokban jelentős tétellel a kereskedelmi bankok. A bankoknál lévő felesleges likviditás itt csapódik ki, ami leszorította a hozamokat.
Lehangoló kép tárul elénk, ha megnézzük a betétek legközelebbi versenytársának tartott pénzpiaci alapok utóbbi egy éves teljesítményét. Az összesítésünk szerint 445 milliárd forintot tartott a lakosság ilyen alapokban, ebből 310 két alaphoz tartozott. Az általunk vizsgált 13 alapból 7 0,1%-nál kisebb hozamot ért el adózás előtt, miközben 3 is volt, ami éves szinten veszteséget hozott a befektetőknek.
Hirdetés
Hirdetés
Oda a tőkevédelem
A kilátások sem rózsásak, mert az alapkezelők közzététele alapján több alap tőkevédelme is megszűnik az előttünk álló hetekben. Az MKB április elejétől, míg a K&H április végétől lépi meg ugyanezt. Eddig legalább arra számíthattunk, hogy a betett pénzünkhöz képest nem kapunk vissza kevesebbet, viszont jövő hónaptól mindössze két alap marad tőkevédett konstrukcióban (CIB, OTP).
A megmaradó két alap más-más módon adja a tőkevédelmet. Az OTP esetében egy megkötés van, hogy a befektetési jegyek legalább 14 napig a birtokunkban legyenek, mert akkor jár a tőkegarancia. Ezt nem a befektetési politika, hanem maga az OTP Bank garantálja, vagyis, ha kevesebbet kapnánk, mint amit befektettünk, akkor a bank a különbözetet kipótolja.
A CIB esetében viszont úgy tudják megoldani a tőkevédelmet és a hozamgaranciát, hogy látra szóló és lekötött betétben tartják a megtakarításokat. A befektetések jóvoltából a tőkevédelem napi szinten biztosított, míg a hozamvédelem a hónap elején egy hónapra előre. Ennek mértéke most 0,01% éves szinten, ami érezteti, mennyire meg van kötve az alapkezelő keze.
Az alapkezelők részéről logikus lépés annak a következménye, hogy ilyen hozamkörnyezetben nem tudnak megfelelő hozamot elérni. És még ha el is tudnának érni a nullánál magasabb hozamot, akkor gondolniuk kell az alap kezelésével összefüggő költségekre.
Az alapok tájékoztatói alapján egy maximális értéket határoznak meg az alapkezelési díjra, ami jellemzően 1,5%. Ezt egészen biztosan nem számolhatnák most fel, hiszen akkor megközelítőleg hasonló veszteség érné a befektetőket.
A friss költségterhelésről kevés információval rendelkezünk, viszont az egyik alapkezelőnél elérhető információk alapján 0,2-0,4% körüli érték lehet az, ami reális ebben a környezetben, mint alapkezelési díj. Ehhez persze a banknál olyan lekötött betéti konstrukciót kell elérnie az alapkezelőnek, ami a költségekkel együtt nem jelent veszteséget a befektetőknek.
Mindent egybevéve a következtetésünk az, hogy ha esetleg pénzpiaci alapot választanánk, akkor el kell fogadnunk, hogy nem keresünk vele. Sőt, az utóbbi hetek folyamatainak fényében a kisebb mértékű veszteségre is felkészültnek kell lennünk. Nincs sok mozgástere az alapkezelőnek, és amíg nem mozdulnak el a rövid hozamok a nulla százalék közeléből, addig nem is változik meg a helyzet. Ilyen formában újabb érv szól amellett, hogy miért lehet olyan népszerű a lakossági állampapír.
