A hosszú távú megtakarítások esetében sarkalatos kérdés, hogy valaki milyen hozamot tud elérni a befektetéseivel. Ennek ellenére a magyarok nagy részt alacsony hozamú eszközökben tartják a megtakarításaikat, emiatt viszont jelentős összeget veszítenek az évtizedek során. Megnéztük, mit tehet az, aki a nyugdíjcélra félretett pénzét szeretné okosan befektetni.
A megtakarítások világában minden célra különböző elvek szerint érdemes befektetni. A rövid távú célok esetén nagyobb hangsúlyt kap a biztonság és a hozzáférhetőség, ezzel szemben hosszabb távú – például nyugdíjcélú – megtakarításoknál fontos az elérhető hozam nagysága is.
Ennek oka a különböző befektetési kategóriák múltbeli teljesítménye. Például az elmúlt bő 200 évben a részvények kategóriája évi 6,8%-os reálhozamot produkált. Eközben az állampapírok hozamai az utóbbi 100 év során gyakorlatilag nem tudták felülteljesíteni az inflációt. Aki tehát biztonságosabb eszközöket választott (pl. bankbetét, államkötvény), ő kénytelen volt beérni alacsonyabb hozamokkal. Aki pedig nagyobb kockázatot vállalt, ő hosszú távon magasabb nyereségre tehetett szert. Ez is bizonyítja azt, hogy a várható hozam egyenesen arányos a vállalandó kockázattal.
Hirdetés
Hirdetés
Mi a legnagyobb hiba, amit a magyarok elkövetnek?
A fentiek alapján egyértelmű, hogy hosszú távon érdemes részvényekbe (is) fektetni, mivel minden más befektetés hozamát magasan felülteljesítik. Ennek ellenére a magyarok hosszú távú megtakarítási portfóliójában túlnyomó részt alacsony hozamú kategóriák szerepelnek. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy jelenleg miben tartják a magyarok az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításaikat.
Látható, hogy az ÖNYP-tagok több pénzt tartanak állampapírban, mint az összes többi kategóriában együttvéve. Az összes alacsony kockázatú kategória (állampapír, bankbetét és egyéb kötvények) együttesen 69%-ot tesznek ki! Sőt, ha a külföldi befektetési jegyek 40%-át is kötvénykitettségnek tekintjük (ami teljesen reális arány), akkor a magyarok összes ÖNYP-megtakarításának akár 74%-a van alacsony hozamú befektetésekben!
Mennyi pénzt veszíthet el, aki túlságosan kockázatkerülő?
Természetesen a hosszú távú befektetési portfóliókban is helyük van a kötvényeknek, a kockázat csökkentése érdekében (ez az úgynevezett „diverzifikáció”). A kockázatkezelés persze az aktuális élethelyzettől is nagyban függ: például a nyugdíjkorhatár felé közeledve már racionális döntés a megtakarítás nagyobb részét kötvényekben tartani. Ugyanakkor azoknak, akik fiatalon kezdik a takarékoskodást, a túl magas kötvénykitettség már inkább hozamveszteséget eredményez.
Az alábbi ábra két esetet hasonlít össze: az egyik esetben a megtakarítás egésze alacsony hozamú befektetésekben van. Ennek a portfóliónak az éves átlagos reálhozama nettó 0%. A másik esetben a magasabb hozampotenciállal rendelkező befektetések (például részvények) is szerepet kapnak. Ez a portfólió már felül tudja teljesíteni az inflációt: az évesített nettó reálhozam 3%.
Jól látszik, hogy az első tíz évben még nincs nagy különbség a két portfólió teljesítménye között. A teljes futamidő végére azonban a magasabb hozamú portfólió látványosan lehagyja a kockázatkerülő párját. Ha a két megtakarító 35 éves korban kezdi a befektetést, havi 30 000 forinttal, akkor 65 éves korukra mai értéken akár 7,6 millió forintos differencia is lehet a vagyonuk mértékében!
A két különböző vagyon más-más összegű havi nyugdíjkiegészítést tesz lehetővé. A 65 éves kor után még várható élettartamot feltételezzük 18 évnek, ami a korábbi évek statisztikáiból kiindulva reális becslés. Aki 13 millió forinttal megy nyugdíjba, neki 18 éven keresztül havi 60 000 forint lenne a nyugdíjkiegészítése. Ellenben aki 20,6 millió forintot halmoz fel idős korára, ő majd havi plusz 95 000 forintból gazdálkodhat.
Hogyan érdemes összeállítani egy hosszú távú portfóliót?
Erre a kérdésre csak az adott élethelyzet ismeretében lehet felelősségteljes választ adni. De nagy vonalakban azt lehet mondani, hogy minél több idő van hátra a megtakarítási cél elérkezéséig, annál nagyobb részt szabad eleinte magasabb kockázatú eszközökbe fektetni. Majd ahogyan közeledik a cél (például a nyugdíjcél), úgy lehet egyre növelni a portfólióban a kötvények arányát. Fontos szempont még az egyéni kockázattűrő képesség: vannak, akiknek fontosabb a hozam, és vannak, akik a biztonságot részesítik előnyben.
Mit tehetnek azok, akik nem akarnak ezzel foglalkozni?
Teljesen érthető, ha valakinek a saját munkája mellett nem marad ideje/kedve a befektetéseinek menedzselésével foglalkozni, vagy nem akarja elsajátítani az ehhez szükséges szakértelmet. A jó hír az, hogy erre is van megoldás! Mind az önkéntes nyugdíjpénztárak, mind a nyugdíjbiztosítások esetében léteznek alapértelmezett portfóliók, melyek közül mindenki kiválaszthatja a számára leginkább megfelelőt. Akit vonz a magasabb várható hozam, ő elérhet magasabb kockázatú portfóliókat, aki pedig kockázatkerülő, ő választhat a kötvénytúlsúlyos portfóliók közül.
Továbbá a nyugdíjbiztosításokon keresztül gyakran elérhető az úgynevezett „céldátum-szolgáltatás”. Ez azt jelenti, hogy az idő előrehaladtával a biztosító gondoskodik arról, hogy a portfólióban fokozatosan átrendeződjenek a részvények és kötvények arányai. Ezáltal a nyugdíjba vonulás idejére egy biztonságos portfólió jön létre, miközben az odáig vezető úton nagyobb hangsúlyt kap a hozam termelése. Természetesen kiválasztáskor más szempontokat is érdemes figyelembe venni: például különösen fontos a konstrukció költségeinek kérdése.
A legmegfelelőbb nyugdíjmegtakarítás kiválasztásában segítséget nyújthat a Bankmonitor nyugdíj-kalkulátora.
